Novak Djokovics a honfitársával, Miomir Kecmanoviccsal találkozik az első fordulóban, és ha mindketten eljutnak odáig, akkor az elődöntőben lehet az ellenfele.
A (sport)diplomácia nyelvén az iménti hírt úgy is értelmezhetjük, a szerb világelsőnek immár nem kell attól rettegnie, hogy Alex Hawke bevándorlásügyi miniszter kiutasítja őt Ausztráliából. Ez a lépés egyrészt immár súlyos udvariatlanságnak, sőt megalázásnak számítana, másrészt a szervezőket is dilemma elé állítaná: mindent rúgjanak fel, s készítsenek új sorsolást, vagy egyszerűen húzzák ki Djokovics nevét a lajstromból.
Mivel az eset olyan magasságig jutott, hogy az ausztrál és a szerb miniszterelnök is egyeztetett róla, immár lényegében kizárható ez a drasztikus fordulat. Novak Djokovics tehát készülhet a rajtra.
Persze arra is fel kell készülnie, hogy nem mártírként, ünnepelt hősként lép majd pályára a Melbourne Parkban, hanem kétes hírnevű, megtűrt sportolóként. Ez az ára az elmúlt napokban feltárt manőverezésének, a Covid-szabályok megsértésének.
Az sem véletlen, hogy a címvédő a szerdai rövid bűnbánó közleményét leszámítva visszafogja magát, nem nyilatkozik, nem posztol, ahogy a családja sem szervez már odahaza, Belgrádban újabb tüntetést, sajtótájékoztatót. A háttérben valószínűleg az az alku köttetett meg, amiről az elmúlt napokban már cikkeztek: Djokovics azzal a feltétellel indulhat a tornán, ha meghúzza magát, tűri a sértéseket és nem nyilatkozik. Csak játszik.
Végtére, ez a dolga. Hogy milyen színvonalon, az persze kérdéses. Úgy tartják, a szerb teniszező különleges mentális adottságokkal rendelkezik. Ha valamikor, hát a hétfőtől kezdődő Austral Openen ezt bizonyíthatja.
Borítókép: Novak Djokovics fonák ütése a pályán jobban érvényesül, mint azon kívül (Fotó: Getty)
