– A köztes célt akadálynak tekintettem, nem tudtam elfogadni, hogy öt hónap után akár ki is rúghatnak – mondta Bölöni azon a szerdai, bukaresti sajtótájékoztatón, amelyet az ügy tisztázása érdekében tartott fontosnak megtartani. – Soha nem írtam alá olyan szerződést, amelyben nem szerepel konkrét dátum, ez pedig ilyen volt.
Ezzel együtt őszintének tartotta a szövetség tárgyalási szándékát, úgy érezte, hogy sokáig valóban őt akarták szövetségi kapitánynak. A többi szempont – a szerződés összege, a stáb megválogatása – áthidalható lett volna, a jelzett bizonytalanságot azonban nem vállalta.
Hogy milyen mértékben befolyásolták a szakembert a romániai magyarság részéről a tárgyalások folyamán érkező, nem túl hízelgő visszhangok, nem tudni. Most mégis úgy tűnik, hogy legyűrte magában a nosztalgiát, és úgy döntött, mégsem ugrik fejest a román labdarúgás mocsarába. A megállíthatatlannak tetsző zuhanórepülésben lévő román válogatott amúgy tipikusan a „bármi lehet” kimenetelt kínálta. Mondhatnánk, ez az a helyzet, amelynél már csak jobb lehet – de nem, lehet rosszabb is, és ez nem tenne jót egy olyan szakmai életrajznak, mint a Bölönié. Nem beszélve arról, hogy a román válogatott szakvezetője hagyományosan ki van téve az azonnali eredmények kényszerének és az ezernyi futballérdek hiénafalkának.
Mivel egzisztenciális nyomás aligha nehezedik rá, döntésében annak a játékosnak, edzőnek a professzionalizmusa látszik visszaköszönni, akinek karrierje minden eddigi lépése megfontoltságról árulkodik. És talán bölcs tanácsadókról is.
Borítókép: Bölöni Lászlóra talán az erdélyi magyarok kifogásai is hatottak (Fotó: Székelyhon/Haáz Vince)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!