S akkor térjünk vissza György Rékához. (Csak zárójelben megjegyezve, hogy a mostani 17. helyezésénél a pályafutásában van egy csúnyább szeplő, erősen vitatható körülmények között jutott ki Burián Katával szemben a riói játékokra.)
A magyar úszónő a Virginia Tech végzős, ötödéves hallgatójaként indult a versenyen, ami után levelet fogalmazott az amerikai egyetemi sportszövetségnek (NCAA) címezve, ahogy arról Magyarországon elsőként a Telex számolt be.
György Réka a bemutatkozás után általánosságban ír arról – amiről mindenki tud, teszi hozzá –, hogy gond van a sportban, ami sérti a sportolókat, különösen a női úszókat. Aztán megnevezi Lia Thomast. A politikailag korrektség jegyében sportemberként természetesen méltatja Thomast, aki a szenvedélyének él, és ezért hajlandó áldozatokat vállalni a hajnali edzésekkel. Aztán rátér a lényegre:
Szeretném kritizálni az NCAA szabályait, amelyek lehetővé teszik, hogy versenyezzen velünk, biológiai nőkkel. Azért írom most ezt a levelet, mert remélem, hogy az NCAA kinyitja a szemét, és a jövőben megváltoztatja ezeket a szabályokat. Ez nem jó irányba tereli a sportágunkat, és szerintem tiszteletlenség is az NCAA-ben versenyző, biológiailag női úszókkal szemben.
György Réka később arról ír, személy szerint neki miért fájó ennek a versenynek a végeredménye. Mint írja, tisztában van vele, hogy úszhatott volna gyorsabban, mégis, ha nincs transznemű induló a mezőnyben, akkor tizenhatodikként éppen bejutott volna a B döntőbe.
„Ötödéves végzős vagyok, voltam már top 16-os és top 8-as is, és tudom, hogy mekkora kiváltság egy ekkora versenyen döntőt úszni. Ez volt az utolsó egyetemi versenyem, és csalódott vagyok. Úgy érzem, mintha az NCAA döntése elvette volna tőlem az utolsó döntős helyet. Tudom, mondhatnák, hogy megvolt a lehetőségem, hogy gyorsabban ússzak és bekerüljek a legjobb 16 közé, ez a helyzet mégis más megvilágításba helyezi a dolgot, képtelen vagyok düh és szomorúság nélkül gondolni minderre. Fáj nekem, a csapatomnak és a többi nőnek a medencében. Aki kilencedik időt úszta, attól elvették a lehetőséget, hogy az A döntőbe kerüljön.
Minden versenyszámban, amelyben transznemű sportolók versenyeztek, egy helyet elvettek a biológiai nőktől.
Ez a lényeg. Már nem csupán egy-egy izolált jelenségről van, mint például a tokiói olimpián első transzneműként (le)szerepelt új-zélandi súlyemelő, Laurel Hubbard esete, különösen úszásban, miként György Réka utal rá, egyre több transznemű sportoló jelenik meg.
A kérdés az eddigieknél pontosabb és szigorúbb szabályozás után kiált. S ezt nem csupán a versenyzők és a laikusok gondolják így, ugyanezt mondta ki a Nemzetközi Atlétikai-szövetség (WA) köztiszteletben álló elnöke, a korábbi olimpiai bajnok középtávfutó, Lord Sebastian Coe is.
– Ha ezt a kérdést nem kezeljük megfelelően, akkor a női sport egysége és hát a jövője nagyon törékennyé válik – jegyezte meg Coe.
Minél hamarabb lépni kellene. Lia Thomas feltett célja, hogy induljon a párizsi olimpián.
Borítókép: A nem is annyira boldog győztes, a gender új büszkesége, Lia Thomas (Fotó: USA Today Sports)
