Meglehet, ezek után furán hangzik, de amin keresztülmentem, megerősített abban, hogy a futballban szeretnék ténykedni a jövőben is. Igaz, ha egy mód van rá, sportvezetőként.
Jóllehet afelől nincs kétségem, hogy a meccs előtti drukk ugyanúgy meglesz bennem, mint labdarúgóként, majd pályaedzőként volt. Akit egyszer megfertőz a foci, az már így van ezzel…
Juhász Roland kizártnak tartja, hogy a Fehérvárnak kiesési gondjai legyenek, s arról is beszélt, a történtek dacára továbbra is szurkol a csapatnak.
– Történt, ami történt, a Fehérvárnak mindig helye lesz a szívemben, erősen kötődöm a klubhoz. Nem véletlen, hogy bár először csak kölcsönbe érkeztem, végül kilenc évig maradtam.
Aztán jött egy telefonhívás, hogy nem kell jönnöm többet… Az nem esett jól.
Egy híján tíz év után nem volt könnyű elköszönni a nekem fontos emberektől, majd kisétálni. Könnyes szemmel léptem ki az ajtón, de nem csaptam be magam mögött. Egyáltalán nincs bennem rossz érzés a Vidivel kapcsolatban, de hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Azt ellenben igen, hogy soha nem felejtem el, mennyi szeretet kaptam Fehérváron, milyen boldog pillanatokat éltünk át a társakkal, a klubnál dolgozókkal és a szurkolókkal együtt.
A teljes interjú a Nemzeti Sportban olvasható.
