Pintér Attila a kilencvenes évek elején egy bajnokit követő hétfőn a következő kéréssel fordult Nyilasi Tiborhoz, a Ferencváros akkori vezetőedzőjéhez: „Tibi, nagyon érzem itt, hátul a combomat, kihagynám a mai edzést.” Nyíl felvonta a szemöldökét és csak ennyit felelt: „Rendben, Pinyő, csak azt mondd meg, miért vagy még mindig ugyanabban a ruhában, amiben szombaton a meccsre jöttél?”
Valószínűleg csupán véletlen egybeesés, hogy a fentebbi anekdotával éppen vasárnap találkoztam ismét egy barátom jóvoltából, amikor Pintér Attila fél év kihagyás után visszatért a magyar labdarúgásba. Makulátlanul, a legújabb divat szerinti öltönyben, díszzsebkendővel ékesített zakóban és olyan elszántsággal, hogy ha azzal a csapata segítségére lenne, akkor izomhúzódással vagy éppen sajgó térddel, derékkal is beállna játszani.
Pinyő szinte lehetetlen küldetésre vállalkozott: a kinevezésekor az NB II-ben utolsó előtti, immár utolsó helyezett, legutóbbi öt meccsét egyaránt – a legutóbbit már vele – elvesztett III. Kerület irányítását vette át. Mi mással, természetesen azzal a céllal, hogy benn tartsa a nagy múltú együttest a másodosztályban.
Bemutatkozásképpen majdnem összejött a bravúr. A Kerület egészen a 89. percig vezetett, utána azonban a tabellán második Kecskemét nem csupán egyenlített, még fordított is viharos körülmények közepette. A második vendégtalálat ugyanis büntetőből esett, ráadásul előtte, firtatja a tréner, a hazaiaknak járt volna szabadrúgás. Ne lepődjünk meg tehát azon, hogy a mérkőzés végén Pintér Attila hevesen gesztikulált. „Ez nem arról szól, hogy Pintér Attilát kinevezték, és máris reklamál” – szabadkozott a mérkőzés után. Fölöslegesen. Sokkal furcsább lenne, ha szemlélődő nyugalommal követte volna az eseményeket, aggódni sokkal inkább ez esetben lenne okunk, hogy valami nincs vele rendben.
Pintér Attilában továbbra is ég a tűz. Most pedig sürgős tűzoltásra szerződtették. Ellentmondásnak hangzik, de nem az, van olyan helyzet, amikor tüzet tűzzel lehet csak oltani. Ha valaki, akkor ő képes benn tartani a Kerületet. Az ő habitusa, egyénisége az ilyen feladatokra van szabva. „Kis ékszerdoboz, annak idején Fradi-játékosként is szerettem idejárni a hangulat, a közösség miatt” – jellemezte az óbudai klubot a Sportrádióban. A környéken hangulatosnál hangulatosabb kis bárokkal, sörözőkkel, tehetjük hozzá. Amelyeket a játékosai jobban teszik, ha a következő hetekben messziről elkerülnek.
Pintér Attila aligha van olyan humoros kedvében, mint egykoron legendás főnöke, Nyilasi Tibor…
