– Mit tud tanítani egy parlamenti képviselőnek? Hogyan vetődjön vagy lépjen ki egy beadásra?
– Ahogy mondja. Nádudvari Zoltán a parlamenti válogatott kapusa, aki semmit sem tudott, amikor beállt erre a posztra, és szép lassan megtanulta a labdafogást, a legördülést, a vetődést, azaz a szakmai fortélyokat. Amikor kapura rúgok neki, akkor gyakran odajönnek mezőnyjátékosok is, nézik, hogyan tartom a lábfejemet, és elfogadják a tanácsaimat. Jól érzem magamat közöttük, nyolcvan felett ez jó elfoglaltság.
– A hatvanas évek második felében nem értettem, hogy édesapám egy alkalommal miért egy Honvéd–DVTK meccsre visz, aztán azt mondta, megyünk megnézni a diósgyőri csodakapust, Tamás Gyulát. Tényleg csodakapus volt?
– Diósgyőrben annak számítottam, mert vidékről nagyon nehéz volt bekerülni a válogatottba. Akinek sikerült, annak igen csak megnőtt a tekintélye. Egyszer a Vasas jött hozzánk, akkor is nagyon jól ment a védés, így az angyalföldiek edzője, Illovszky Rudolf odajött hozzám, és azt mondta, maga egyszer a Vasas kapusa lesz. Kisvártatva meghívott a B válogatottba, amellyel Franciaországban játszottunk, és az egyik meccs után bejött az öltözőnkbe Puskás Öcsi. A fülem hallatára kérdezte meg Rudi bácsit, hogy ki ez a gyerek, mire ő azt felelte, hogy egy diósgyőri srác, Tamás Gyulának hívják.

– Mindig is ilyen csodakapus akar lenni?
– Dehogy! A diósgyőri vár alatti utcában születtem és nőttem fel, állandóan fociztunk, az iskolában, majd eleinte a klubban is középcsatár voltam, és rengeteg gólt rúgtam. Aztán egyszer elegem volt abból, hogy még többet kapunk, és beálltam a kapuba, megnézni, milyen az, megtetszett, és ott ragadtam. Ugyanakkor nagyon jól jött, hogy ballal, jobbal kitűnően rúgtam meg a labdát, ilyen kapus akkoriban nemigen akadt sehol sem, pedig nagyon hasznos tulajdonság ezen a poszton.
– Azt mondják, ritka bátor kapus volt, aki bármilyen talajon eldobta magát, és belevetődött a játékosok sűrűjébe is.
– Ez így volt, ha betonon játszottunk, ugyanúgy repültem a labdára, mint a füvön. De meg is lett az ára, kétszer törött el az orrom, az állkapcsom, gyakran ütköztem is, de nem érdekelt.