Robbanás előtt a transznemű bomba a női sportban

Megkerülhetetlen szabályozást léptetett életbe vasárnap, budapesti közgyűlésén a vizes sportokat tömörítő nemzetközi szövetség, a FINA, amikor tudományos vizsgálatok eredményeire alapozva lényegében kizárta a transznemű nőket a női versenyszámokból. A kérdést aligha lehet az úszásra szűkíteni, a medencébe zárni, láncreakció indult be, valamennyi sportágnak és természetesen a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is színt kell vallania – még a 2024. évi párizsi nyári játékok előtt. Mi több, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség is visszatáncolhat őrült elképzelésétől.

Köszönhetően annak, hogy az amerikai egyetemi sportszövetség, az NCAA lehetővé tette a transznemű nők indulását a nők között. Annak a híre pedig az egész világon riadalmat váltott ki, hogy Thomas kisasszony a fejébe vette, kijut a párizsi olimpiára, ahol természetesen a győzelem a célja. S ki tudja, hogy általában még mi.

Csaló vagy transznemű leszbikus? Versenytársai név nélkül szaftos történeteket mesélnek Lia Thomasról, amelyeket olvasva nehéz eldönteni, hogy a transznemű úszó valójában hogyan érez, mit is akar. A Pennsylvaniai Egyetem úszócsapatának több tagja arra panaszkodott, hogy nagyon kínosan érzik magukat az öltözőben Lia Thomas viselkedése miatt. Hogy miért? Az egyikük a következőképpen mesélt megrázó élményeiről, miként azt a V4NA hírügynökség idézi: „A transznemű úszónak megvannak a férfi nemi szervei, és vonzódik is a nőkhöz. Thomas gyakran nem takarja el az átöltözések során a péniszét, és a csapattársainak arról mesél, hogy nőkkel szokott randevúzni. Így az sem világos számunkra, hogy leszbikus transznemű nőnek, vagy pedig heteroszexuális férfinak vallja-e magát valójában.” Ezt talán maga Thomas sem tudja. De hogy középszerű férfi úszóként nem fürdene ilyen népszerűségben, az egészen biztos.

Ami Thomas sportkarrierjét illeti, arról a borzalomról szerencsére immár csupán múlt időben kell beszélnünk.

Laurel Hubbard, a transznemű sport másik büszkesége

A probléma azonban nagyon is aktuális. Emlékezhetünk, hogy már túl vagyunk a debütáláson, bizonyos Laurel (született Gavin) Hubbard új-zélandi transznemű súlyemelő indult a tokiói játékokon. S arról is hiba lenne megfeledkezni, milyen dicshimnusz övezte amúgy roppant sikertelen szereplését (három rossz kísérlet miatt kizárták).

A józanul gondolkodók finoman már akkor megfogalmazták a kételyeiket. Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) elnöke az elsők között sürgetett tudományos vizsgálatot.

– Tizenkét éves korukig a lányaim gond nélkül tartották a tempót a fiúkkal, utána azonban győzött a tesztoszteron – merített képletes példát a saját családjából.

A korábbi kiváló, olimpiai bajnok középtávfutó most azt ígéri, hogy az év végéig a WA is megalkotja a maga szabályozását, amely tehát a párizsi játékok idejére ugyancsak érvénybe léphet.

Tegnapi hír szerint a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) is felülvizsgálja a transzneműekre vonatkozó szabályait. Már csak az a kérdés, hogy melyeket. Eddig ugyanis nem nagyon kerültek nyilvánosság elé a FIFA tervei. Éppen ezért döbbenetes a Daily Mail még június 18-án – tehát a FINA döntése előtt egy nappal – kiszivárogtatott értesülése, amit a V4NA hírügynökség vett át elsőként Magyarországon. Ebben az áll, hogy a FIFA minden korlátozást eltöröl a transznemű sportolók előtt, így férfinak született transznemű nők automatikusan játszhatnak a női csapatokban. A jelenlegi szabályok szerint a FIFA is elvár bizonyos tesztoszteronszintet és tizenkét hónapon át tartó hormonkezelést. Ha ezt feloldanák, akkor az nagyobb aránytalanságot, sőt igazságtalanságot szülne, mint ami ellen a női úszók fellázadtak.

Az LMBTQ-szervezetek persze diszkriminációt kiáltanak a FINA határozata ellen, s azt állítják, voltaképpen lex Lia Thomas született, csupán az amerikai úszót akarják kizárni a női versenyekről. Ami természetesen csúsztatás.

Idézett írásában Paul Newberry hivatkozik az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Járványügyi Központjának 2019-ben publikált tanulmányára, amely becslése szerint a 15,3 millió amerikai egyetemista és főiskolás 1,8 százaléka, tehát 275 ezer hallgató transznemű. Egy másik felmérés szerint e kör valamivel kevesebb mint 15 százaléka sportol, ami durván negyvenezer fős, még mindig hatalmas létszám.

A transzneműek nők versenyzési joga tehát igenis szabályozás után kiált. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a döntést az egyes nemzetközi szakszövetségekre bízza. Kényelmes álláspont. Ám talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, a NOB tudott a FINA terveiről, s a hallgatás nem más, mint beleegyezés. S ha az úszás mellett az atlétika is a korlátozást támogatja, akkor a többi olimpiai sportágnak nincs nagyon más választása.

Borítókép: Lia Thomas kétes értékű pályafutása véget ért a nők között (Fotó: AFP)