Zsákutcás evolúció

„Fontos emlékeznünk arra, hogy a transznemű nők is nők.” Innen indultunk, erre is fontos emlékezni. Nem egy LMBTQ-aktivista, még csak nem is egy politikus, hanem Richard Budgett, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság orvosi és tudományos bizottságának igazgatója fogalmazta meg eme kinyilatkoztatást tavaly nyáron, a tokiói nyári olimpia idején, amikor az olimpiai család visszafojtott lélegzettel várta addig nem látott tagja bemutatkozását. Laurel (született Gavin) Hubbard, az olimpiák történetének első deklaráltan transznemű indulója legalább akkora, ha nem nagyobb sztárja volt a játékoknak, mint az ötszörös aranyérmes, e napokban Budapest vendégszeretetét élvező amerikai úszó, Caeleb Dressel. Túloznék? Nos, nem volt olyan úszódöntő a japán fővárosban, amelyre ne jutottam volna be, ellenben a női súlyemelés ólomsúlyú kategóriának versenyére hiába kérvényeztem belépőt, a hatalmas érdeklődésre tekintettel magyar kollégáimmal egyetemben elutasíttattam.

Ez az evolúció, ami folytatódik. Minden különböző csoport felé kinyújtjuk a kezünket, s megkezdjük velük a konzultációt az eljárásról. Ez voltaképpen mindenkinek az érdeke. A különböző érdekek kiegyensúlyozása.

Íme, egy másik gyöngyszem ezúttal Christian Klaue, a NOB kommunikációs vezetője megfogalmazásában. S ha még ez sem lenne elég, íme, az Új-zélandi Olimpiai Bizottság kommunikációs igazgatójának, Ashley Abbottnak akkori ömlengése: „Példaképekre azért van szükség, mert új utakat nyitnak meg. Lauerel Hubbardöt nagyszerű látni Új-Zélandnak, ahogy az egész világnak.”

Nem nő, nem evolúció, nem példakép. A sportéletben legalábbis semmiképpen. Vasárnap óta ezt is tudjuk. Helyesebben tudtuk ezt mindig, de olyan világot élünk, hogy ezt határozatban kell rögzíteni. A vizes sportokat tömörítő nemzetközi szövetség, a FINA tette meg ezt a szívességet valamennyi sportágnak, amikor budapesti közgyűlésén kimondta, transznemű nők a jövőben nem indulhatnak a nők között a szervezet égisze alá tartozó versenyeken. Az LMBTQ-szervezetek tiltakoznak diszkriminációt kiáltva, de nem káros megkülönböztetés ez, hanem az igazság védelme.

Kapaszkodjanak meg, tudományos vizsgálatot kellett folytatni annak igazolására, hogy a férfiként serdült transzneműek előnyt élveznek a biológiai nőkkel szemben, mert a korábbi magasabb tesztoszteronszint később, gyógyszerekkel leszorítva is előnyt jelent. De legalább a világ nem hibbant meg annyira, hogy a kutatás azzal az eredménnyel járt volna, miszerint a transzneműek hátrányt szenvednek el…

Láncreakció indult be. 

A FINA-t követve több nemzetközi sportszövetség máris eddigi szabályozása felülvizsgálatát ígéri, s a FIFA is visszatáncol korábbi elképzelésétől. 

Kis, mégis roppant fontos lépés a normalitás irányába. Egyszer talán odáig is eljutunk, hogy a túlhajszolt emancipáció nem egyenlősdi, hanem gyakran a női nem megcsúfolása, a homoszexualitás nem büszkeség, hanem magánügy, s a művésznek nem kell boszorkányüldözést elszenvednie, ha a nők princípiumaként a gyermekáldást nevezi meg. A multinacionális vállalatoknak pedig nem az a dolguk, hogy szivárványos chartát erőszakoljanak a társadalmakra, hanem hogy minőségi termékekkel, szolgáltatásokkal örvendeztessék meg fogyasztóikat. Mert persze a transgender-őrület meghonosítása a sportban ugyancsak nem alulról jött kezdeményezés, hanem a szponzorok elvárásait lihegő talmi buzgalom.

Okos taktika, hogy az egyik legnépszerűbb sportágban, az úszásban mondták ki: eddig s ne tovább. A többieknek nincs más dolguk, mint beletaposni a fékbe, rükvercbe kapcsolni és kitolatni a zsákutcából.

Borítókép: Lia (született: Will) Thomas női versenyeken vesz részt, könnyű győzelmeket aratott. (Fotó: Flickr)