Egyszer talán visszatér Aczél Zoltán az alábbi monológgal köszönt el a Kozármislenytől: Június 1-től június 1-ig, ez 1 év. Csodálatos egy évet töltöttem Kozármislenyben, nemcsak maga az eredmény miatt, de 38 meccset veretlenül hozva bajnoki címet nyerni és az NB II-be jutni hatalmas teljesítmény. Ez soha nem egy ember feladata és érdeme, ez egy klubé. Mindenki hozzáteszi a maga kis szeletét ehhez: a tulajdonos azzal, hogy finanszírozza és működteti a klubot, a klubigazgató azzal, hogy minden feltételt biztosít a szakmai stáb részére, a szakmai stáb azzal, hogy a játékosokat megfogja, a játékosokat rendszerbe rakja, a játékosokat leedzi. A segítőknek, hogy a vezetőedzőt segítsék, a játékosoknak pedig az a dolguk, hogy a szerződésük értelmében ezért a klubért mindent megtegyenek. Csodálatos év volt, mindenhol vannak apróbb súrlódások, kisebb viták, de ettől függetlenül minden stimmelt! Az eredmények jöttek, a csapat játéka javult, az a csapat amelyik 30 pontra volt az előző évben a bajnoki címtől, néhány új játékossal most toronymagasan, veretlenül nyerte meg a bajnokságot. Mi adjuk a gólkirályt, mi adjuk a 2. helyezettet a góllövőlistán. Nagyon jó kapcsolat alakult ki köztem és a játékosok között, nagyon jó volt velük dolgozni, szeretem őket, fáj, hogy nem velük dolgozom tovább, ezt még nehéz most megemészteni, de tudom, hogy felemelik a fejüket, úgy, ahogy én is, és teszik a dolgukat tovább, hiszen kiváló emberek, szakmailag is megfelelőek arra a feladatra, ami rájuk vár. A stábom egy csoda volt! Én voltam ott az idegen, én kerültem abban a közegbe úgy be, hogy én jöttem egyedül és mellém került egy stáb. Ebből a végén nemcsak stábtagok, hanem barátok lettek, mindegyik stábtag, plusz a szertárosok, mindegyik a barátom lett. Minden rendben volt, minden stimmelt, én úgy érzem, hogy mind a klubvezetés, mind mi teljesítettük azt a feladatot, amit vállaltunk. És a játékosok és a stáb is túlteljesített, hiszen nem volt ez tőlünk elvárva. A kozármislenyi szurkolókra is kitérnék, abba a közegbe amiben én egy évig lehettem, amit mérkőzésről mérkőzésre átéltem, akár az utánpótlás szülőkkel, akár a szurkolókkal, akár meccseken, az felejthetetlen. Soha egyetlen bántó szót nem hallottam a szurkolóktól. A szurkolók szerették a csapatot, szerették a stábot. Mi kell ennél több egy edzőnek? Szerintem semmi, de nyilván az egészségen kívül, mert az a legfontosabb. Ezek a nagy sikerek boldoggá teszik az embert! Köszönöm a kozármislenyi szurkolóknak, a csapathoz közelállóknak, és akik szorítottak a sikereinkért, hogy ilyen felemelő heteket, hónapokat, évet biztosítottak, ilyet kevés helyen éreztem. Talán csak Szombathelyen éreztem ilyen szeretetet, amit itt kaptam. Csak köszönettel tartozom! Úgy távozom, hogy amit vállaltam, azt teljesítettem! Továbbra is figyelem a Kozármislenyt, nagyon fogok szurkolni a csapatnak, a játékosoknak, a klubnak, mindenkinek. A szurkolóknak pedig annyit még, hogy ki tudja hogy az élet mit hoz még a jövőben, bár én már kifelé megyek az edzői szakmából, nem én vagyok aki még 20 évig dolgozik, de ki tudja mit hoz a jövő?! Nekem, mint egy idegennek, aki nem oda tartozik, aki külsősként érkezett, megható volt, ahogy engem Kozármislenyben fogadtak. Respect a klubnak, respect a szurkolóknak! További sok sikert kívánok! |
