– A nagy sikert a négyes esetében nem követte hasonló helytállás Melbourne-ben, az 1956-os olimpián…
– Ennek több oka is volt. Meglátszott rajtunk a három hetes edzéskiesés, majd az egy hétig tartott repülőút sem tett jót nekünk. Az pedig különösen rosszat tett, hogy hamar kiderült: Szigeti kinn akar maradni. Mindent összevetve nem jutottunk a döntőbe.
– 1956 után önnek hamar alábbhagyott a harci kedve, és az MTK sportolójaként vissza is vonult.
– Valószínűleg egészen más lett volna a folytatás, ha az olimpián jól szerepelünk. Az sem a maradás mellett szólt, hogy Szigeti távozásával elvesztettem a páromat. Így fiatalon feladtam, és 1960-ban a Sporthivatalban a gépkocsielőadók csoportvezetője lettem. 1970-ben neveztek ki a Sporthivatal gazdasági igazgatóhelyettesévé, amely munkakört 1987-ig töltöttem be. 1989-ben nyugdíjba mentem, de nem sokkal később a Magyar Olimpiai Bizottságban, Schmitt Pál elnök úr hívására technikai munkatársaként tovább dolgoztam. Végleg 2011-ben tettem le a lantot.
– Azóta pedig végképp a boldog nyugdíjasok életét éli.
– Nincs okom panaszra. Egy fiam és három unokám van, jó a kapcsolatunk. Az újbudai lakásom és a kulcsi nyaralónk között ingázunk a feleségemmel. Természetesen a sport továbbra is vezető helyet kap az életemben. Minden sportközvetítést megnézek, kevesellem a kajak-kenu versenyekről a közvetítéseket, de a sportágam történéseiből így is naprakész vagyok. Ez a helyzet a labdarúgással is, ahol most éppen egy kisebb hideg zuhany ért: a Fradi veresége a BL-selejtezőben. Ám úgy érzem, ezt a hátrányt a Slovan elleni, pozsonyi visszavágón behozzák a zöld-fehérek – adott optimista helyzetjelentést a születésnapját élő csapattársaival, Nagy Lászlóval és Kovács Lászlóval együtt ünneplő, kilencvenéves Vagyóczki Imre.
Borítókép: Vagyóczki Imre, Kovács László, Nagy László, Szigeti Zoltán (balról jobbra)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!