Vladimir Weiss egyszer már rúgott öngólt ellenünk

A szlovák Dárdai família. Így is jellemezhetnénk a Slovan edzője családját. Ahogy ő maga, az édesapja is válogatott labdarúgó volt, s az lett a fia, a Manchester Cityt is megjárt támadó. Ráadásul mindhárman ugyanezt a nevet viselik. Vladimir Weiss – márkanév nem csupán a szlovák, hanem a nemzetközi labdarúgásban is. Mint nálunk Dárdai Pál, Pali és Palkó.

20220726 Pozsony FTC Slovan Bratislava sajtótájékoztató edzés Fotó: Mirkó István Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

A címben szereplő állítás valós, még ha – elismerjük – kissé félrevezető is.

Az többé-kevésbé ismert, hogy a Slovant, a Ferencváros mai ellenfelét a Bajnokok Ligája selejtezőjében két Vladimir Weiss erősíti, az egyik edző, a másik játékos. Az egybeesés nem véletlen, idősebb és ifjabb Vladimir Weiss apa és fia. Ezzel azonban nem merül ki a Weiss futballdinasztia! A Vladimir név keresztnév apáról fiúra száll, családi hagyomány Weisséknél, így hívták a tréner édesapját is. Aki ugyancsak kiváló labdarúgó, válogatott játékos, mi több, olimpiai ezüstérmes volt. S testközelből megtapasztalhatta, milyen a magyarokkal játszani.

Legidősebb Vladimir Weiss ugyanis tagja volt az 1964-es tokiói olimpia döntőjében a Magyarország ellen 2-1-re alulmaradt csehszlovák csapatnak.

Mi több, a futballtörténet a találkozó negatív hőseként őrzi a nevét, a mieink a második félidő elején, a 47. percben az ő öngóljával szereztek vezetést. Később Bene Ferenc növelte az előnyünket, a csehek hajrában csak szépíteni tudtak, így nyertük meg 1952 után másodszor az olimpiát 1964-ben (majd harmadszor is 1968-ban).

A számára szerencsétlen találat nem törte meg a ruttkai születésű, akkor 25 éves labdarúgó pályafutását. A tokiói játékok után mutatkozott be a csehszlovák A válogatottban, igaz, csak három meccsen jutott szóhoz. Később nem avanzsált edzővé, mégis fontos nevelői feladatot látott el, hiszen az 1964-es olimpia előtt egy hónappal született fia, ifjabb Vladimir Weiss bizonyos értelemben még nála is fényesebb karriert futott be. Világversenyen ugyan nem szerzett érmet, de a csehszlovák válogatottal (amelyben 19-szer szerepelt) megjárta az 1990-es olaszországi világbajnokságot, majd 12-szer a szlovák válogatottban is játszott. Érdekesség, hogy 1994-ben egy idényt lehúzott a Slovan egyik riválisánál, a DAC-nál is.

– Tudom, emlékszem rá, hogy nagy focista volt az édesapám. Remélem, majd az unokám is a Vladimir nevet kapja, s ő is válogatott labdarúgó lesz. Azzal biztosan egyedülállók lennénk a labdarúgás történetében – felelte az érdeklődésünkre Vladimir Weiss, amikor a családi legendáriumról kérdeztük.

Szót ejtett a közismerten szintén háromgenerációs Maldini családról, ahol Cesare és Paolo is válogatott játékos volt, s utóbbi fiai is profi futballisták, a kisebbik, Daniel ugyanúgy az AC Milan játékosa, mint egykoron az édesapja és a nagyapja, igaz, a válogatottságtól messze van.

Nekünk is van háromgenerációs futballcsaládunk, kettő is. A Sallói (István, István és Dániel), valamint a Dárdai (Pál, Pál, Pál, avagy Pál, Pali és Palkó).

Ám Weissékhez képest van némi hiányosság itt is, ott is. Sallóiéknál egyfelől nem mindenki István, másfelől a nagypapa nem volt válogatott. Dárdaiéknál pedig csak a középső Pál, azaz Pali, a Hertha legendája volt a válogatott, még ha sokak szerint az édesapja nála is pengésebb labdarúgó volt. 

A három Vladimir Weiss valószínűleg világrekorder a maga nemében, s ha a dinasztia gyarapszik negyedik taggal, akkor eme kiváltsághoz kétség sem férhet.

Borítókép: A középső és az ifjabb Vladimir Weiss (Fotó: Mirkó István)