Amerikában nőtt fel, Japánban játszik, a magyar válogatott a legfontosabb

Lezárult a felkészülés, most már csak tétmeccsek állnak roppant komoly ellenfelekkel a magyar férfi kosárlabda-válogatott előtt. A horvátok ellen csütörtökön tanulságos meccsen kapott ki a csapat Opatijában 84-64-re, szerdán és jövő szombaton már világbajnoki selejtezőt játszik, szeptember 1-jén pedig kezdődik az Európa-bajnokság. Ezekről beszélgettünk a válogatott egyik legérdekesebb játékosával, a 29 éves, 206 centi magas Rosco Allennel, aki Budapesten született, az édesanyja magyar, az édesapja amerikai, és 12 éves kora óta az egyesült államokbeli Las Vegas az otthona.

20200220 szombathely eu ff kosarlabda selejtezo magyar o szlovenia havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

– Mennyire nyomasztó, amikor nagy nehezen beverekszi magát a palánk alá, és ott a 216 centire nőtt Ivica Zubaccal találja magát szemben?
– Zubac nemcsak magas, hanem kimondottan ügyes is, remekül használja ki a testi adottságait, pontosan tudja, mikor milyen pozícióba kell helyezkednie, kiválóan védi a gyűrűt, nem véletlenül oszlopos tagja az NBA-ben a Los Angeles Clippersnek. De védekezni is nagyon nehéz ellene, ha már megkapta a labdát, többnyire csak szabálytalanság árán lehet megakadályozni a pontszerzésben.

– Csak azért kérdezem, mert a következő ellenfelek vb-selejtezőkön, majd az Európa-bajnokságon hasonló óriásokkal vonulnak fel.
– Igen, és éppen ezért volt okos döntés a horvátok ellen is felkészülni, mert most láthattuk, mi vár ránk a következő hetekben. Igen hasznosnak tartom ezt a meccset, érdekes lesz visszanézni majd a legfontosabb jeleneteket és leszűrni belőlük a tanulságokat. Van alkalmunk gyakorolni, hogy miként semlegesíthetjük az ellenfelek centereit, akik zömmel magassági fölényben lesznek velünk szemben.

– Az első negyedet megnyertük, nagyon jól játszott a csapat, és a horvátok a második végén vették csak át a vezetést, utána pedig egyértelműen nyertek. Mi hiányzott ahhoz, hogy végig tartsuk velük a lépést?
– A nagyszünet előtti percekben egyre agresszívabbá vált a védekezésük, mi erre nem jól reagáltunk. Ki tudtak tolni minket a gyűrűtől távolabbra, és így nehezebben tudtunk pontokat szerezni, megtört a ritmusunk. A támadásaik során pedig tudatosan és hangsúlyosan érvényesítették a fizikai fölényüket, de összességében meg kellett dolgozniuk a sikerért, mi pedig sokat tanulhatunk ebből a meccsből.

Fotó: Mirkó István

– Milyen állapotban van a csapat a háromhetes felkészülés végén?
– Szerintem jó állapotban vagyunk, és készen állunk a feladatokra. Nagyon sok és kemény edzés áll mögöttünk, még nem értük el a csúcsformát, de közeledünk hozzá. Másfél hónapot töltünk együtt beleértve a felkészülés, a selejtezők és az Európa-bajnokság idejét, ami soknak tűnik, de szerencsére nagyon egységesek vagyunk, csupa jó srác alkotja a keretet, akiket nem gond elviselni ilyen hosszú ideig, tehát mentálisan is rendben vagyunk.

– Mivel a roppant erős litvánokkal kezdjük jövő szerdán a vb-selejtezőket, hallani azt a véleményt is, hogy tulajdonképpen még az is a felkészülés része, lehet kísérletezgetni, mert semmi esélyünk, és majd a csehek ellen kell igazán jó formát nyújtani. Egyet ért ezzel?
– Egyáltalán nem. Hazai közönség előtt játszunk Szombathelyen, vélhetően sokan lesznek a lelátókon, és nekünk úgy kell pályára lépnünk, hogy nyerni akarunk, nem csak tanulni. Amúgy igaz ez minden egyes meccsre. 

Pontosan tudjuk, a világ egyik legjobb csapatát fogadjuk, aki ellen rendkívül nehéz jól kosárlabdázni, de előre nem adhatjuk fel, megfelelő mentalitással kell játszani, elvégre a litvánok is emberből vannak, ők is tudnak hibázni. 

Az viszont igaz, hogy a második selejtezőre Csehországban már jó lenne elérni a csúcsformát, hiszen az lesz az utolsó mérkőzésünk az Európa-bajnokság előtt, utána már alig marad idő javítani a játékon.

Fotó: Fiba.com

– Ez lesz a második Európa-bajnoksága önnek és a csapat zömének is. Öt éve nagyon jól szerepeltünk, túléltük a csoportkört, most viszont a torna legnehezebb csoportjába kerültünk, egyetlen győzelem is szenzációt jelentene.
– Öt éve nagyon élveztem az Eb minden egyes percét Kolozsvárott majd Isztambulban, és nagyon sajnálom, hogy a járvány miatt öt évet kellett várni az újabb kontinenstornára. Mindenki tudja, nagyon komoly eredmény az, hogy ismét kijutottunk rá, 

és valóban, csupa nagyágyú szerepel a csoportban, de ez rangot ad nekünk, hiszen egy nagyon előkelő „klub” tagjai lehetünk. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy hozzunk egy vagy több bravúrt, és megtörténjen az a szenzáció.

– Lassan ötödik éve Japánban kosárlabdázik, jelenleg az első osztályú Niigita Albirex játékosa, ugyanakkor mindig itt van a keretben, amikor hívják. Annyira fontos a válogatott, hogy megéri a hosszú utazásokat és az olykor gyötrő átállásokat?
– Imádok hazajönni az edzőtáborokba, együtt lenni a társakkal, a meccseken pedig képviselni az országot. Valóban nagyon messziről jövök, de most könnyebb volt, mert a júniusi vb-selejtezők után a szabadság idejére is Budapesten maradtunk, és így nem kellett utaznom.

– Mivel többször is hosszabbított ott, úgy tűnik, jól érzi magát Japánban. Milyen az ottani kosárlabda?
– Kimondottan jó. A bajnokság erős, mindig hoznak a klubok játékosokat az NBA-ből is, tudok fejlődni, az emberek pedig szeretik, jó közeg veszi körül a sportágat. Gyorsabb a játék, mint mondjuk mi a válogatottban, és meg kell dolgozni minden egyes játékpercért, ugyanis egyszerre csupán két légiós lehet a pályán, háromnak japánnak kell lennie. A legutóbbi bajnokságban az én átlagom harmincegy és harminckét perc között volt, tehát nem panaszkodhatok, ám mint mondtam, ezt nagyon nem adják ingyen.

Fotó: fiba.com

– Tehát tényleg jól érzi ott magát.
– Igen. Sajnos a Covid miatt tavaly ilyenkor a család nem tudott menni velem Niigitába, a feleségem és a kisgyermekünk Las Vegasban várták, hogy megkapják a megfelelő papírokat, és amint meglettek, már jöttek is utánam, és ez sokat segített nekem. Nekik is tetszik Japán, a városban rengeteg a játszótér, szóval minden adott, hogy jól érezzük magunkat. A nyarakat egyébként Magyarországon töltjük.

– Mikor kell visszatérnie Niigitába?
– Ott már megkezdődött a felkészülés, a másik két légiósnak ezen a héten kellett megérkeznie. Abban maradtunk, hogy amikor végzek az Európa-bajnokságon, néhány nap alatt összecsomagolok, és utazom a csapathoz.

– Az utolsó csoportmeccset szeptember hetedikén játssza a válogatott. Hányadikára vett repülőjegyet?
– Még nem vettem meg, hogyan is tehettem volna? Ha megteszem, az azt jelentené, hogy nem bízom a csapatban, a bravúrban, hogy esetleg továbbjutunk. A jegyvásárlás ráér akkor, amikor hazajövünk az Eb-ről.