– Elégedettnek kellene lennem, hiszen az első világversenyemen megnyertem az előfutamot, és olyan elődöntőben lettem harmadik, amelyben mindenkinek jobb egyéni csúcsa volt, mint az enyém. Mégis kicsit csalódott vagyok, mert szerettem volna még egyet futni ebben a nagyszerű stadionban, és szerintem bennem volt az az eredmény, amivel meglett volna – mondta Takács Boglárka.
Tegyük hozzá, a fináléhoz meg kellett volna döntenie a saját országos csúcsát, ugyanis a futamában második Isabel Maria Pérez 11,35-ös futással fért be a nyolcas mezőnybe.
Takács elárulta, hogy kissé kizökkentette Mallory Leconte szabad szemmel is jól látható kiugrása. A franciát kizárták, az új rajtot viszont a magyar sprinter már kissé remegősnek érezte, noha reakcióideje (0,144 másodperc) így is a második legjobb volt a futamban.
– A rajt technikája nem volt olyan jó, mint az első nekifutásra, sajnos azt visszalőtték. Utána már jónak éreztem a futást, de ezt még kielemezzük az edzőmmel, Németh Rolanddal, hogy a váltóban majd ki tudjam hozni azt, ami ebben a futásban még benne maradt. Az edzőm miatt is sajnálom, hogy nem jött össze a döntő, hiszen ő húsz éve éppen itt, Münchenben nyert Eb-bronzot, jó lett volna valamit csodával közelebb kerülni az ő akkori eredményéhez – árulta el lapunknak Takács.