Nem kis aggodalomra adott okot, hogy Kozák Luca három világversenyen sem tudta teljesíteni a küldetését, pedig fedett pályán és szabadtéren is országos csúcsot javított, és mindvégig példás szorgalommal végezte az edzésmunkáját. A 2019-es glasgow-i „tető alatti” kontinensbajnokságon 34 esztendős magyar rekordot javítva, az elődöntők legjobbjaként készülhetett volna a döntőre, de nem jutott el odáig, mert a szivacs ütközőfalról a talajra visszaérkezve csúnyán megsérült a bokája, így aztán szó sem lehetett arról, hogy még egy futásra vállalkozhasson. Tavaly a tokiói olimpián ismét az elődöntőben érte a balszerencse, amikor a hetedik gátnál hibázva elesett, ezért nem érhetett a célba. Idén, a kora tavaszi fedett pályás világbajnokság előtt kisebb combhajlító izomsérülést szenvedett, dacára ennek, illetve a javulás reményében az edzőjével együtt mégis elutazott Belgrádba, ott viszont úgy döntöttek, hogy nem kockáztatnak; sportnyelven szólva egy „rásérüléssel” nem packázzák el a szabadtéri idény esélyeit.
Csalódások után dupla diadal
Ezek után, a csalódások sodrából kikeveredve lett Münchenben Európa-bajnoki ezüstérmes a 26 esztendős debreceni atlétanő, ráadásul úgy, hogy az elődöntőben 12,69 másodperces idővel országos csúcsot javított, amit a döntőben hajszálra ugyanilyen teljesítménnyel ismételt meg. Kiemeltként csak kétszer kellett futnia, azokból hozta ki a lehető legtöbbet.
– Nem vagyok a rossz eseményeken sokáig rágódó sportoló, nem hátrafelé tekintgetek, hanem az előttem álló feladatokra igyekszem felspannolni magamat, ezért is inkább abba kapaszkodtam, hogy a három csalódás után már csak valami nagyon szép és jó következhet. Így is történt. A 2022-es esztendő végre a rekordok éve lett számomra, pályafutásom lélekemelő szakasza, ami nemcsak megnyugtatott, hanem megerősítette a kapcsolatomat Suba Lászlóval, az edzőmmel. Aki, bármilyen furcsa is kimondani, de életem közel felének meghatározó szereplőjeként állt és áll ma is mellettem – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a debreceni atlétanő, akinek jó esélye van arra, hogy a „trónt” visszafoglalva idén ismét az „év atlétanője” lehessen itthon.