– A héten új feladatot kapott a szövetségi kapitányság mellé, ezentúl az U20-as férficsapat munkáját is irányítja. Kérdezném, hogy hiányzott-e, de úgy tudom, kérte ezt a munkát.
– Már három éve ez volt a terv, de akkor a Covid közbeszólt. A kapitányi munka mellett van szabadidőm, és szerintem kimondottan hasznos, ha a válogatott közvetlen utánpótlására is ennyire jó a rálátásom. Egész egyszerűen kíváncsi vagyok, hogy milyen ez a generáció közelről. Ez a korosztály, a 2003-ban születettek sok lehetőséget kapott, de nagyon sokan lemorzsolódtak, és ez szerintem megengedhetetlen. Szóval szeretném tudni, mi a baj.
– Ezek szerint baj van? Mi az, ami a leginkább hiányzik a férfi kosárlabdázóinkból?
– Montecuccolli után szabadon fizikum, fizikum, fizikum. Erő és magasság, ez világosan kiderült szeptemberben, az Európa-bajnokságon. Kölnben a legtöbbször nem játszottunk rosszul, de az erőnk nagy részét az emésztette fel, hogy csapatjátékkal próbáltuk eltüntetni a fizikális különbségeket, és ez olykor legfeljebb ideig-óráig sikerült.
– A magasságot hogyan lehet fejleszteni?
– Nyilván sehogyan, itt a kiválasztásban kell előbbre lépni. Fel kell kutatni azokat a magas gyerekeket az országban, akiket meg lehet tanítani kosárlabdázni. Ha ők nem jönnek, akkor nekünk kell mennünk hozzájuk. Ha pedig megtaláltuk őket, akkor el kell kezdeni dolgozni velük, ami a klubok feladata. A szövetség szakmai bizottságával együttműködve keressük a megoldásokat, a jó irányt, az a legfontosabb, hogy az egész sportág egy irányba, egész pontosan előre haladjon.
– Ön hogyan tud segíteni mondjuk a kiválasztásban?
– Közvetlenül sehogyan, hiszen nem nekem kell mindent csinálnom. Én csak ösztönözni és irányelveket adni tudok, létkérdés, hogy mindenkinek fontos legyen ez a kérdés. Ami pedig a fizikumot illeti, az erőt lehet fejleszteni, és olyan edzésmódszereket kell alkalmazni, amelyek a fiatal játékosokat izmos, erőteljes kosárlabdázókká teszik. Ez nem lehetetlen feladat, munka kérdése.
– A fiúknál az összes korosztályban új edzők kerültek a csapatok mellé, és mindegyikük az ön válogatott melletti stábjának a tagja. Gondolom, ez aligha véletlen.
– Ők szerintem a legjobb magyar edzők közé tartoznak, ott van a helyük a legfontosabb pontokon.
Szerintem nagy szükség van arra, hogy a munka a teljes utánpótlásban egységes elvek és szakmai koncepció mentén működjön. És valóban Pór Péter, Váradi Kornél és más, amúgy is velem dolgozó edzők irányítják közvetve vagy közvetlenül a korosztályos csapatokat,
de a szövetség illetékes bizottságából olyan kiváló szakemberek is segítenek, mint például Zsoldos András vagy Mészáros Zalán.
– Pénteken a válogatott fontos világbajnoki selejtezőt játszik Bosznia-Hercegovinában, majd három nappal később a csehek ellen Szombathelyen. Több hiányzó is van a keretben.
– Az olyan idősebb játékosok, mint például Szabó Zsolt vagy Ferencz Csaba, most nem lesznek velünk, hiányzik a klubkötelezettsége miatt Hanga Ádám, a Japánban légióskodó Rosco Allen, Eilingsfeld János pedig sérült. Az Európa-bajnokság előtti keret zöme itt van a kecskeméti edzőtáborban, több magas fiatalt azért hívok el, hogy velünk edzzenek, és lássuk, mire képesek, de a keretnek ők nem lesznek a tagjai. Velünk van viszont Filipovity Márkó, aki a német klubja kérésére nem volt ott az Európa-bajnokságon, és az ősszel bombaformában játszik a Chemnitzben.
