Mohók voltak, majd görcsösek lettek a kézilabda-válogatott játékosai

A Svájc elleni kötelező győzelem megszerzése nem várt nehézségekbe ütközött. Az egyelőre nem világos, hogy a játékosok tették-e túl magasra a lécet vagy csupán arról volt szó, hogy a németek elleni tragédia után akartak belemenekülni egy nagy gólkülönbségű győzelembe, és mivel ez nem sikerült, begörcsöltek.

Április 28-án sorsolták a női kézilabda Európa-bajnokság csoportbeosztását. Akkor még senki sem tudhatta, hogy a Svájc elleni nyitómeccsnek különös jelentősége lesz, a sportág meghatározó emberei is előre elkönyvelték a győzelmet.

A németek kínos Eb-főpróba után más fénytörést kapott a bemutatkozó mérkőzés. A hétfői 31-20-as vereség után közvélemény megelégedett volna egy sima győzelemmel, utóbb kiderült, a játékosokban különleges dacot szült a kudarcélmény, legalábbis erre enged következtetni, hogy a válogatott két alapembere, Márton Gréta és Klujber Katrin is bevallotta a hátrányból megfordított meccs után, hogy ők tulajdonképpen már az első félidőben lerendezték volna az ellenfelet.

Megvoltak a helyzeteink, de ezeket nem tudtuk kihasználni. Nagyon hamar el akartuk dönteni a mérkőzést, már az első félidőben tíz góllal akartunk vezetni. A szünet után megnyugodtunk, és elől és hátul is sokkal fegyelmezettebbek voltunk, végül ez vezetett a sikerre

 – mondta a 12-14-es félidő után 33-28-ra megnyert meccs után a meccs emberének választott Klujber.

Márton Gréta más forgatókönyvre számított    Fotó: MKSZ

Márton is teljesen más forgatókönyvben reménykedett. – Idegesen kezdtük az első félidőt, a bemutatkozó meccs miatt izgultunk, meg talán azért is, mert tudtuk, hogy kötelező győzelemre készültünk. Görcsössé váltunk, ettől megijedtünk, de hála Istennek, a második félidőben feljavultunk, és a legtöbb hibánkat ki tudtuk javítani – értékelt utólag a tavaly az év játékosának választott ferencvárosi balszélső.

A válogatott úgy érezte, hogy a németek elleni sokk után képes lehet nagy gólkülönbségű előnyt kialakítani, és mivel ez nemigen sikerült, begörcsöltek a játékosok, és csak nagy nehézségek árán sikerült a fordítás, a 33-28-as győzelem.

A görcs mellett a számok nyelvén könnyen megfogalmazható okai is vannak a szerényebb teljesítménynek. 

A magyar válogatott féloldalasan játszott: a balkezes átlövői 10, a jobbkezesek 2 gólt lőttek. Klujber egymaga kilencet, Albek Anna csak egyet, Kácsor Gréta két gólt szerzett, az ő posztján játszó Hornyák Dóra és Debreczeni-Klivinyi Kinga egyet sem. Egy komolyabb csapat ezt azonnal kiszúrja, és azonnal megpróbálja kivenni a játékból Klujbert, ha már a másik oldaltól nincsen félnivalója.

A meglevő erények közül a szélső játék továbbra is domináns: Lukács Viktória hibátlanul célzott, hat lövésből hat gólt ért el, Márton Gréta négy gólig jutott, két rontott lövés mellett. Korábban legalább az egyik kapus, jellemzően a most sérült Bíró Blanka, általában tudott segíteni. Svájc ellen a Bundesligában és a Bajnokok Ligájában parádézó Szikora Melinda, és a Fradiban jó szezont futó Janurik Kinga is átlagos vagy inkább az alatti teljesítményt nyújtott: ketten együtt összesen öt labdát védtek, ami nemzetközi szinten is nagyon kevés. Erről persze nem minden esetben ők tehettek, az előttük dolgozó védőfal volt fegyelmezetlen.

Ilyen mutatók tükrében nem volt reális a meccs előtti vágyakozás, a Svájc ellen nem hogy az első félidőben nem sikerült eldönteni a találkozót, annak is örültünk, hogy a végére meglett a két pont. Ezek után vág neki a válogatott vasárnap a Horvátország elleni mérkőzésnek. Talán a lefújás után kiderül, milyen céllal kezdik a meccset.

Borítókép: Klujber Katrin tízgólos vezetést remélt a szünetre (Fotó: MKSZ)