– A napokban 35 millió euróra nőtt a piaci értéke a Transfermarkt.de oldal szerint. Jelent ez bármit önnek?
– Sok pénzt – vágta rá Szoboszlai Dominik.
– Ennyi?
– Nem szoktam figyelni az értékeket, de amikor láttam a hírt, megnéztem, hogy kit mennyire tartanak jelenleg. A 35 millió euró egyfajta elismerés, jó érzés a legdrágább magyarnak, a Bundesligában pedig a huszonkettedik játékosnak lenni. De ez csak múló állapot, és nem szeretnék itt megállni.
– Két éve interjút készítettünk a Transfermarkt értékbecslésért felelős vezetőjével, aki azt mondta lapunknak, hogy egy nap 75 millió euróra is nőhet az értéke. Van hasonló célja?
– Nincs, vagyis csak annyi, hogy minél drágább szeretnék lenni. A céljaimat inkább szakmai alapon tűzöm ki magam elé.
Szoboszlai Lipcséről: Lehetett volna jobb is, de…
– Már öt éve annak, hogy felkerült a világ legtehetségesebb 2000-es születésű labdarúgóinak a listájára többek közt Jadon Sancho, Vinícius Júnior és Alphonso Davies mellett. 22 évesen ott tart, ahol akkoriban tervezte?
– Amikor 17 voltam, nem gondolkodtam azon, hogy mi lesz velem 22 évesen. Minden lépésem fel van építve, a döntéseket a menedzseremmel és az édesapámmal együtt hozzuk meg, semmit sem szeretnék elsietni.
Amit eddig elértem, arról kiskoromban csak álmodoztam, de mivel ez már nem álom, hanem a valóság, mindent ki akarok hozni belőle, ami csak lehetséges.
– Lassan két éve lesz, hogy az RB Leipzig bejelentette a szerződtetését. Mennyire elégedett azzal, amit eddig Németországban nyújtott?
– Az első fél évben sérült voltam, nem játszottam egy percet sem, utána pedig kellett egy-két hónap, mire játékba lendültem. Jesse Marsch vezetésével néha többet, néha kevesebbet játszottam, aztán jött egy edző, aki nem számolt velem annyira, amivel egyébként semmi gond, mert minden edzőnek el kell döntenie, hogy kikben bízik. Úgy gondolom, hogy akkor is mindent megtettem a csapatért, gólokat lőttem, gólpasszokat adtam. Most pedig amióta Marco Rose irányít, eddig mindig kezdő voltam. Azt mondom, hogy lehetett volna jobb is ez a két év, de soha ne legyen rosszabb.