„Az igazi vezér arra használja a képességeit, hogy elérje társaival együtt a kitűzött célokat. Ha ezeket a képességeket azonban nem elsősorban a csapat, hanem a saját javára használja, nem egy igazi vezérről, vezetőről beszélünk” – tett ki sejtelmes üzenetet a Facebook-oldalára Marco Rossi 2019 októberében, az Azerbajdzsán ellen nagy szerencsével 1-0-ra megnyert hazai Eb-selejtező után. Ez volt az első komoly jele annak, hogy Dzsudzsák Balázs ideje kezd lejárni a válogatottnál.
Bár a szövetségi kapitány nem mondta ki, nem volt nehéz elképzelni, hogy a poszt címzettje Dzsudzsák volt, aki látványosan tüntetett az ellen, hogy az olasz edző lecserélte őt Azerbajdzsán ellen, és az ilyenkor szokásos kézfogást is elutasította. Dzsudzsák ezután még két meccsen szerepelt, az Uruguay elleni Puskás Aréna-avatón (1-2) és a Wales ellen 2-0-ra elveszített, sorsdöntő Eb-selejtezőn, amelyen beállította Király Gábor válogatottsági rekordját a 108. fellépésével.
Rossi most tiszteletet kér Dzsudzsák Balázsnak
A történet további része ismert: 2019 végén Rossi elgondolkodott a távozáson, de végül maradt, és nagy, nem is remélt bravúrok sorozatát elhozó változásokat eszközölt, Dzsudzsák pedig azóta nem volt válogatott, noha nagyon szeretett volna az lenni. A keddi kerethirdetés után azonban végleg eldőlt, hogy az olasz mester megadja a méltó búcsú lehetőségét Dzsudzsáknak, aki november 20-án Rossi tervei szerint a kezdőben, csapatkapitányként vezetheti pályára az együttest Görögország ellen, s válhat 109-szeres válogatottként egyedüli csúcstartóvá.
A sok negatív kommentre Rossi is reagált, tiszteletet kérve Dzsudzsáknak: – A labdarúgásban semmit sem adnak ajándékba, ez a meghívó sem az. Balázs rengeteget adott a magyar focinak, sokszor rajta múltak a sikerek, ahogyan most, Debrecenben is hétről hétre jó teljesítményt nyújt. Többször mondtam, hogy megérdemel egy búcsúmeccset a nemzeti együttesben.
Hajlamosak vagyunk gyorsan és sokat felejteni. A válogatottól szeptemberben parádés teljesítménnyel búcsúzó csapatkapitány, Szalai Ádám most éppen hős, de volt, amikor őt fütyülte ki a magyar közönség, és Dzsudzsák is volt vezére a válogatottnak, még ha a vége nem is úgy sült el 2019-ben, ahogyan mindenki szerette volna.
Megérdemli-e a búcsúmeccset Dzsudzsák?
Erre 108 (vagy 109) okot nem tudunk felsorakoztatni, de Dzsudzsák régi, megszokott mezszámából kiindulva felelevenítünk hét olyan – talán elfeledett – pillanatot, ami segíthet választ adni a kérdésre.
1. Finnország–Magyarország 1-2
2010 októberében már régóta a válogatott alapembere volt Dzsudzsák, de kritizálták, amiért nem tudott úgy a csapat élére állni, mint akkori klubjában, a PSV Eindhovenben. Az első igazán emlékezetes és kulcsfontosságú mozzanata a finnek elleni idegenbeli Eb-selejtezőn jött el. 1-1-es állásnál Elek Ákos lódult meg előre, Dzsudzsákhoz passzolt, aki átvette a labdát, és kilőtte a hosszút, ahogy a PSV-ben is szokta. Mindezt a 94. percben.
2. Hollandia–Magyarország 5-3
Még mindig a 2012-es Eb-selejtezőkről van szó, de Hollandiában már 2011 márciusában léptünk pályára. Érett a meglepetés a Wesley Sneijderrel, Dirk Kuyttel, Robin van Persie-vel támadó Oranje ellen, ugyanis egy óra elteltével 2-1-re a magyar válogatott vezetett Amszterdamban. Persze a vége papírforma szerint hazai győzelem lett, de PSV-játékosként Dzsudzsák kitett magáért: mindhárom magyar találathoz ő adta a gólpasszt, plusz volt egy meg nem adott gólja is.
3. Románia–Magyarország 1-1
„Dzsudzsák Balázsnak olyan bal lába van, hogy attól retteghetnek a románok” – próbált a nyilatkozataival is életet lehelni a Pintér Attila-korszak után összeeső magyar válogatottba a szövetségi kapitányként debütáló Dárdai Pál. 2014 októberében Eb-selejtezőn léptünk pályára Romániában, ahol előtte 42 évig gólt sem szereztünk. A 82. percig vesztésre álltunk, de Dzsudzsák szabadrúgásból egyenlített (naná, ballal), amivel 1981 óta először nem kaptunk ki Bukarestben.
4. Magyarország–Norvégia 2-1
„Srácok, halljátok, mi van kint? Húszezer ember szurkol nekünk csak itt, tíz-tizenötmillió világszerte a tévék előtt. Ezt a továbbjutást innen nem viheti el senki!” – tartott öltözői beszédet Dzsudzsák 2015. november 15-én. Aznap jutott ki 30 év után először világversenyre a válogatott, amely Oslo után után Budapesten is legyőzte Norvégiát az Eb-pótselejtezőn. Úgy küzdött a csapat, ahogy azt mindig is látni szeretnénk, ami a kapitány hozzáállásának is köszönhető volt.
5. Portugália–Magyarország 3-3
A Rossi-csapat sikereinek fényében is még mindig álomszerűnek hat 2016 nyara, amikor a válogatott csoportelsőként jutott tovább az Eb nyolcaddöntőjébe. Ehhez az is kellett, hogy a későbbi aranyérmes Portugáliával döntetlent játszottunk, méghozzá úgy, hogy háromszor szereztünk vezetést. Gera Zoltán góljára Nani válaszolt, majd jött a „gólpárbaj” Dzsudzsák és Cristiano Ronaldo között. Mindketten dupláztak, de a végén a magyar hetes volt a boldogabb.
6. Magyarország–Horvátország 2-1
Megkoronázta a 100. válogatott mérkőzését Dzsudzsák Balázs. A világbajnoki ezüstérmes ellen nem sok esélyt adtak a mieinknek 2019 márciusában, de hiába szereztek vezetést a horvátok, sikerült fordítani az Eb-selejtezőn. Mindkét magyar gólnál Dzsudzsák volt az előkészítő, aki Marco Rossi kapitánysága idején talán a legjobb teljesítményével rukkolt ki azon a meccsen az aranylabdás Luka Modricék ellen.
7. Magyarország–Szlovákia 1-2
„Balázs azt mondta, eljött az én időm” – árulta el Szoboszlai Dominik, hogy mit súgott a fülébe Dzsudzsák, mielőtt átengedte neki a szabadrúgást Szlovákia ellen, amiből a fiatal középpályás kiegyenlített 2019 szeptemberében. Végül a vereséget Marco Rossi sem viselte jól, a lefújás után indulatosan ment a játékvezető felé, de Dzsudzsák az egyszer már eltiltott edző útját állta, akinek szó szerint befogta a száját. Valószínűleg ez volt az utolsó vezérhez illő cselekedete a válogatott csapatkapitányaként, a következő négy, rossz emlékű mérkőzése ugyanis már a nagy változások előszelét hozta meg.
Borítókép: Dzsudzsák Balázs a magyar válogatottban (Fotó: MTI/Czagány Balázs)
