Komoly a közös múlt, legalábbis emlékezetes. Nem keveset, negyvenkét évet kell visszarepülni az időben a legemlékezetesebbhez, amikor 1978-ban Argentína és Hollandia egy világbajnoki döntőben találkozott egymással. Ez volt az a torna, amelyen a rendező argentin állam, egész pontosan a uralmon lévő katonai junta számára elsősorban belpolitikai célokból roppant fontos volt a végső siker. Ez meg is lett úgy, hogy Mario Kempes a 38. percben vezetést szerzett, amit a sokat támadó hollandok a 82. percben Nick Nanninga révén kiegyenlítettek. A rendes játékidő végén Rob Rensenbrink közelről a kapufát találta el, és ez volt Hollandia utolsó esélye ezen a meccsen a világbajnoki címre, a hosszabbításban ugyanis az argentinok hengereltek, és Mario Kempes, valamint Beroni góljaival 3-1-re nyertek.
Bár a tét most nem a világbajnoki aranyérem, ezúttal is óriási. Hollandia négy éve nem jutott ki az oroszországi tornára, előtte viszont két vb-n is fajsúlyos csapattal szerepelt és ért el tiszteletre méltó eredményt: 2010-ben a döntő hosszabbításában kapott ki a spanyoloktól – ez volt az ország harmadik ezüstérme! –, négy évvel később pedig a bronzmeccsen a házigazda brazilokat legyőzve végzett a harmadik helyen. A hollandok úgy érzik, most újra itt a nagy lehetőség, fiatal, tehetséges csapatuk felérhet akár a csúcsra is, és derűlátásukat táplálja az a tény is, hogy a válogatottjuk a legutóbb a tavalyi Európa-bajnokság nyolcaddöntőjében kapott ki Budapesten, a Puskás Arénában szenvedett 2-0-ás vereséget Csehországtól.
Azóta a csapat 19 mérkőzésen lépett pályára veretlenül, és ez valóban tiszteletet érdemlő sorozat. A 71 éves Louis van Gaal az egész mezőny talán legrutinosabb és kétségkívül legeredményesebb edzője,
aki ráadásul Katarban tőle meglepő módon nem merev, karót nyelt ember benyomását kelti, felszabadultan, olykor viccelődve jelenik meg a nyilvánosság előtt, de persze az önbizalma is a régi.
Utóbbi kiderül abból is, amit a csütörtöki sajtótájékoztatón a a holland válogatott kontrajátékát kritizálóknak válaszolt:
– Állandóan a játékstílusunkról faggattok, de nem értitek meg, hogy sokkal nehezebb manapság támadófutballt játszani, mint húsz évvel ezelőtt. A futball fejlődött. A brazil válogatott majdnem ugyanazt csinálja, mint mi, annyiban más, hogy nekik rettentő technikás játékosaik vannak. Brazília a topfavorit, mi pedig egy ország vagyunk, amely képes lehet megnyerni a vb-t.
