Doppingbotrány: újabb magyar sikersportág a célkeresztben

Érthetően megrázta a magyar sportéletet, hogy a Magyar Antidopping Csoport (MACS) a héten nyilvánosságra hozta: két sportágban, úszásban, illetve birkózásban összesen három magyar sportoló akadt fenn doppingvizsgálaton az úgynevezett biológiai útlevél adatai alapján. A MACS minden további tájékoztatást megtagadott az érintettek személyiségi jogaira tekintettel, ám azóta a sajtóban kiszivárgott, egy birkózó és két úszó, utóbbi sportágon belül egy női és egy férfiversenyző érintett, a férfi ráadásul ismert olimpikon. Reméljük, elszigetelt esetekről van szó, bár a kajak-kenu korábbi példája azt sugallja, csőstül jön a baj.

A Magyar Antidopping Csoport (MACS) kedden a hivatalos honlapján hozta nyilvánosságra, hogy három magyar sportoló fennakadt a doppingellenőrzésen, amire elsőként a Telex figyelt fel a sajtóban. Mielőtt elmélyednénk a mostani doppingesetekben, érdemes felidézni egy hat és fél évvel ezelőtti történetet.

A Magyar Kajak-kenu Szövetség (MKKSZ) 2016 augusztus elsején, csupán négy nappal a riói játékok kezdete előtt határozott úgy, hogy eltiltja az olimpiai csapat két tagját, Horváth Bencét és Szomolányi Mátét. (Horváth kajak egyes kétszáz méteren, valamint ugyanezen a távon, Szomolányival kettesben is kivívta az indulás jogát.) A döntés akkor hatalmas felzúdulást váltott ki, hiszen hivatalosan sem Horváth, sem Szomolányi nem követett el doppingvétséget, csupán azt mutatták ki, hogy a szervezetükben tiltott szer (szintetikus tesztoszteron) nyomaira bukkantak – a határértéken belül.

Atípusos, avagy atipikus minta. Ez volt a műszó, amivel akkor azonosították az esetet.

Mondván, az anabolikus szteroid magától csak úgy nem kerülhet az emberi szervezetbe, ám a mennyisége egyik sportoló szervezetében sem haladta meg a szabályzatban foglalt határértéket.

Az MKKSZ kockázatos döntést hozott. Egyfelől fennállt a veszélye, hogy ha a vizsgálati eredmény dacára engedi rajthoz állni Rióban Horváth Bencét és Szomolányi Mátét, lehet, hogy az olimpia idején újabb mintavétel birtokában tiltják el a két versenyzőt, ami még kínosabb következményekkel járt volna. A szövetség ennek kívánt elébe menni. Másfelől viszont jogilag nem volt alátámasztható az MKKSZ döntése, s a két versenyzőt 2016 decemberében a Magyar Kajak-kenu Szövetség fegyelmi bizottsága bizonyíték híján fel is mentette.

Az akkori eset több tanulsággal is szolgál.

Először is 2016-ban, különösen a kajak-kenuban még gyerekcipőben járt a biológiai útlevél intézménye. Ez az „okmány” évekre visszamenően rőgzíti egy-egy sportoló adatait és vizsgálati eredményeit, tudományosan fogalmazva a változó dopping biomarkereit. Lehetőséget kínál arra, hogy ha egy-egy önmagában vett minta negatív értéket is hoz, az összkép, az élettani folyamatok alapján mégis rábizonyítsák az illetőre a doppingolás vétségét. A biológiai útlevél a két legfontosabb területre, az úgynevezett hematológiai, valamint a szteroid modulra összpontosít. Nem véletlenül. Ez az a két módszer, amivel a leghatékonyabban lehet tiltott teljesítményfokozást elérni a vér oxigénszállító képességének, illetve az izomerő növelésének segítségével.

Visszatérve Horváth és Szomolányi esetére: előbbi elkövette azt a hibát, hogy a neki kedvező fegyelmi döntést után nem tudott leállni. Sem így, sem úgy. Noha 2017-ben kétszáz egyesben az Európa-, majd a világbajnokságon is ezüstérmet szerzett, a folyamatos és sorozatos doppingellenőrzések során egyre jobban kiolvasható volt a biológiai útleveléből, merre, helyesebben, miben is utazik, s végül EPO-használat miatt csípték fülön, s tiltották el kivételes szigorral négy évre.

A vizsgálati módszerek egyre finomodnak, soha nem tudhatjuk, hogy az adatok mikor mutatnak tiszta képet. A most lebukott versenyzők esetében ezek szerint mostanra állt össze a kép.

Másodszor, Horváth és Szomolányi nem egyedül járt a tilosban akkoriban a kajak-kenuban. Rio előtt bukott le a ma már híres celeb, igaz, a vétségét később őszintén felvállaló Dudás Miklós, a visszatéréssel később sikertelenül próbálkozó, a tokiói olimpiáról lemaradt Dombvári Bence (aki váltig hangoztatta, úgy csempészték bele az italába az eltiltását eredményező tiltott szert), később aztán Mozgi Milán, majd Takács Tamara, két éve végül Redl András. A kokainfogyasztás miatt kiszabott eltiltásokról már nem is szólva. A kajak-kenu sportág akkor a sportolóival együtt vezekelt, évi 25 millió forintot fordított ellenőrzésre, megelőzésre. Az elmúlt évek csendje arra utal, siker koronázta eme törekvést.

Az analógia kínálja magát, ahol van egy vagy két vétkes, ott akad több is. Csak éppen – egyelőre – feltáratlanul. Nagyon reméljük, idővel ez alaptalan szellemidézésnek bizonyul, különösen az úszás, illetve a birkózás mégsem kerül célkeresztbe.

Harmadszor, arra is emlékezhetünk, Horváth és Szomolányi eltiltását nemcsak a félelem és a sportszerűség, hanem bizonyos értelemben az érdek is szülte. Ők itthon maradtak, mások utazhattak. Az élet már csak így működik. S amikor riválisokra gondolunk, nem csak itthon és nem csak a közvetlenül érintettek körében érdemes szétnézni.

A mostani három eset, bármennyire kínos és fájdalmas, ugyanakkor hasznos is. Azt üzeni, nem érdemes, sőt nem szabad tilosban járni, mert semmi sem maradhat titokban. Elég arra gondolni, hogy az Index csupán négy nap elteltével már azt közölte, néven tudná nevezni a két úszót, ha nem kellene tekintettel lennie azok személyiségi jogaira. Mindkettő állítólag pillangóúszó, az egyik ráadásul ismert olimpikon, sugallja a portál.

A hír azért is sokkoló, mert úszásban Magyarországon emberemlékezet óta nem keveredett senki sem doppingügybe, pláne nem híres versenyző.

 Megismételjük: mi a magunk részéről nem kívánunk találgatásokba bocsátkozni, csak megnyugtatásul annyit közlünk, hogy információink szerint nem a legismertebb magyar úszóra vetült a gyanú árnyéka.

Az igazság előbb-utóbb úgyis kitudódik.

Borítókép: Horváth Bence a riói olimpián nem indulhatott, majd négy évre eltiltották (Fotó: MKKSZ)