„Más volt a helyzet, amikor Nagy Laci játszott azon a poszton…”

A magyar válogatott szellemi vezére, Lékai Máté már szerepelt olimpián, és újra át akarja élni az ötkarikás játékok semmivel össze nem hasonlítható hangulatát. A tapasztalt irányító szerint régen rossz lenne, ha bármelyik csapattársa a múlt sérelmei­ből merítene motivációt a holnap kezdődő olimpiai kvalifikációs világbajnokság előtt. Lékai úgy látja, a svéd, a francia, a dán és a spanyol csapat kiemelkedik a mezőnyből, de az utánuk következő hatalmas tülekedésben a magyar válogatottnak is lehet keresnivalója.

20220113 Budapest Magyarország-Hollandia kézilabda EB mérkőzés Fotó: Mirkó István (MI) Magyar Nemzet képen: Lékai Máté (66) Fotó: Mirkó István

– A most kezdődő világbajnokságon talán nem nehezedik akkora nyomás a válogatottra, mint a tavalyi, részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon. Ez előny lehet?
– Nehéz is lenne elfelejteni a tavalyi Eb-t, ami egyben az én pályafutásom utolsó hazai rendezésű világversenye volt. A 2022-es kontinensbajnokságot áthatotta a koronavírus, a csapatoknak alkalmazkodniuk kellett a kellemetlen körülményekhez. Ugyanakkor maga a felkészülés szinte semmit sem változott: hiába rendeltünk szinte mindent a jó szereplés alá, sajnos ez eredményekben nem mutatkozott meg. Bízom benne, hogy idén minden másképp alakul. De nem akarom megkerülni a kérdést, nem hiszem, hogy bármelyik játékostársam panaszkodna a rá nehezedő nyomásra, és egyébként is az élsporttal járó eredménykényszert el kell tudnunk viselni.

– Az idei válogatott okult a tavalyi szereplésből? 
– Mondhatnék én erre bármit, de ez úgyis majd csak Svédországban derül ki. Gyakran emlegetik a tapasztalat jelentőségét. Szerintem már a tavalyi Eb-n is voltak tapasztalt játékosaink, szóval nem hiszem, hogy a rutin hiányán múlott volna az eredményes szereplésünk. Nüanszok döntöttek, tavaly nem a mi javunkra. Tisztában kell lennünk a realitással: nem mi vagyunk a világ legjobb csapata, nekünk mindig is a csapatszellem volt az erősségünk, mi küzdünk, hajtunk egymásért. Ha jó napot fogunk ki, eséllyel megyünk csatába a mezőny kiemelkedő csapatai ellen. Tavaly sajnos nem úgy alakultak ezek a meccsek, ahogy szerettük volna.

A tavalyi Eb-n is ő volt a válogatott egyik legjobbja (Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós)

– Hajtja a revansvágy? Szeretne törleszteni az izlandi válogatottnak a tavalyi egygólos vereségért?
– Engem nem ez foglalkoztat. 

Tavaly sokszor elhangzott, hogy visszakaptuk azt, amit Izland ellenünk elszenvedett a 2012-es londoni olim­pián. De én nem erre összpontosítok, engem csak az érdekel, hogy minél jobban szerepeljünk. Régen rossz lenne, ha pluszmotivációt kellene keresnünk egy olimpiai kvalifikációs vb előtt.

– Holnap Dél-Korea ellen mutatkozik be a válogatott a világbajnokságon. A szövetségi kapitány szerint nem könnyű egy „sötét ló” ellen kezdeni. Egyetért vele?
– Részben igen. De láttunk videófelvételeket az ázsiai válogatottról, az első csoportellenfelünk karácsony és újév között egy lengyelországi tornán vett részt.

– Az irányító váltótársa, Hanusz Egon a Szlovénia elleni hazai vb-főpróba után azt mondta, hogy kellemetlen volt az ellenfél tíz méterre felhúzott, nyitott védekezése, amihez nehezen tudtak hozzászokni. De meglátta ebben a lehetőséget: hangsúlyozta, hogy Dél-Korea is hasonló stílusban védekezik.
– Igen, a nem európai kézilabdában jellemző a nyitottabb védekezés, a koreaiak is ezt erőltetik a gyors, agresszív embereikkel. Alapesetben ez nem biztos, hogy kedvez a mi nagyobb testű, magas játékosainknak, de természetesen tudjuk, hogy a nyitottabb védekezésnek is megvan az ellenszere. Majd a pályán kiderül, hogy tudjuk-e alkalmazni a gyakorlatban, éles téthelyzetben. Hozzáteszem, a ko­reaiak sem tegnap tanultak meg kézilabdázni, a női csapatuk régóta ott van az élmezőnyben, semmi okunk sincs arra, hogy lebecsüljük őket. De ez egyébként sem jellemző ránk. Higgye el, engem csak egy dolog érdekel: az lebeg a szemem előtt, hogy elérjük a célunkat, jussunk be a legjobb nyolc közé.

Ősszel az Európa-ligában játszott a Ferencvárossal (Fotó: Nemzeti Sport/Földi Imre)

– Juhász Ádám sajnálatos szemsérülése miatt Hanusz Egonnal ketten maradtak az irányító poszton. Fizikálisan nagyobb lesz a teher…
– Igen, de a legutóbbi világversenyeken, a 2021-es egyiptomi vb-n és a tavalyi Eb-n is sok időt töltöttem a pályán. Ehhez hozzá vagyok szokva, ezzel nem lesz gond. Ha nem úgy megy a játék, Egonra lehet számítani, és én is igyekszem majd segíteni a csapatot. Mindenkit tudunk pótolni, mindenkinek a maximumot kell nyújtania, függetlenül attól, hogy hány percet tölt a pályán.

 Négy csapat, a svéd, a spanyol, a dán és a francia kicsit kiemelkedik a mezőnyből, de úgy érzem, az ötödiktől a tizennegyedik helyre a magyar válogatottal együtt szinte bármelyik európai csapat odaérhet. Hatalmas lesz a tét: az olimpiai kvalifikáció.

– Chema Rodríguez szövetségi kapitány kijelentette, hogy a balátlövő posztot tartja a válogatott egyik erősségének, a jobb oldali lövőknél sajnos nem ilyen gazdag a felhozatal. Igaza van?
– Ha a tényeket vesszük alapul, akkor igen: 

mind a három balátlövőnk, Szita Zoltán, Bodó Richárd és Ligetvári Patrik is a Bajnokok Ligájában játszik, míg a jobbátlövők közül csak Leimeter Csaba szerepel a BL-ben. Illetve Ilics Zoran is, de ő még nem kap fontos szerepet Veszprémben. Természetesen a jobbátlövőkben is bízom, de nyilván más a mostani keret, mint amikor Nagy László vagy éppen Mocsai Tamás játszott ezen a poszton.

 De nem aggódom, a jobbátlövőink meg fogják tudni oldani a feladatot.

– Lát olyat a fiatalok közül, aki korábban nem irányította magára a figyelmet, de Svédországban berobbanhat?
– A fiatalok nagy többsége már képviselte az országot világversenyen, az újak közül Ilics és Rosta Miklós játéka is kellemes meglepetés lehet. Székely Márton már tapasztalt kapusnak számít, akár ő is üde színfoltja lehet a válogatottnak. És abban is bízom, hogy a „nagy öregek”, Mikler Roland vagy akár én is fogunk tudni segíteni a válogatottnak.

Borítókép: Lékai Máté bízik a magyar válogatottban (Fotó: Nemzeti Sport)