– A Csanádi Árpád Sportiskolában tartott élménybeszámolóján említette, hogy életének a negyedik szakaszában jár. Milyen fejezetekre osztaná fel a Gyenge Valéria című regényt?
– Életem első szakasza az úszás volt, a második az emigráció és a házasság, a harmadikban a fényképezésben és az írásban teljesedtem ki. És valóban, most tartok a negyedik fejezetnél, amelyben egy nyugdíjas öregasszony vagyok, aki próbál egészséges maradni. Ki tudja, meddig fog tartani?

– Április harmadikán ünnepli a kilencvenedik születésnapját. Tudta, hogy ön a második legidősebb olimpiai bajnok úszónő a világon a 95 esztendős dán Greta Andersen után?
– Tényleg? Ezt nem tudtam, azt viszont igen, hogy én vagyok az utolsó megmaradt tagja az 1952-es helsinki olimpián szerepelt úszócsapatnak, a többiek sajnos már nem élnek.
– Hogyan tekint az idő múlására?
– Szokták kérdezni tőlem, hogy mi a hosszú élet titka. Nincs titok. Nyilván a genetika is benne van, hogy ilyen jó egészségnek örvendek, de legalább ilyen sokat számít, hogy a sport önfegyelemre és szigorra neveli az embert, ami végigkíséri az életemet. A mai napig igyekszem formában tartani magam, nyáron sokat úszom, télen pedig mindennap járok egy-két kilométert és tornázom otthon. Persze sokat olvasok is, hogy az agyam se lágyuljon el.
– Irigylésre méltó, hogy az úszás ennyi idő után is része az életének.
– Van egy nyaralóm a Georgian-öbölben, ott naponta háromszor úszom nyaranta, uszodába viszont nem járok, mert a klóros víz már nem tesz jót a töredezett bőrömnek. Korábban 800-1000 métereket úsztam a tóban, manapság már csak rövidebbeket, és az utóbbi években a lányom, Judy mindig lejön velem a dokkra, és megvárja az első úszásomat, hogy még nem süllyedek-e el.
– Élete legelső úszására emlékszik?
– A szüleimnek volt egy kis nyaralója Káptalanfüreden, a Balatonnál, és ott tanultam meg úszni saját magamtól, nem is tudom, hogyan, mert senki sem tanított. Tízéves lehettem, amikor a szomszédba érkezett egy jóképű fiatalember, aki a korszak híres mesteredzője, Sárosi Imre tanítványa volt, és miközben őt néztem úszás közben, elhatároztam, hogy én is ilyen szépen fogok úszni. Egy-két évvel később az elemiben meghirdettek egy iskolai tehetségkutató versenyt, amire jelentkeztem, és ott kiszúrtak, megkérdezték, nem akarok-e úszni. Akartam. Így kezdődött, és végül én is Sárosi csapatában kötöttem ki.