Négy évvel később, mint mondta, mindent megtett azért, hogy a melbourne-i olimpián megvédje a címét, de a kitört forradalom ellehetetlenítette a felkészülés utolsó heteit, és borzasztóan nehéz volt az úszásra koncentrálni a világ másik végén, miközben fogalmuk sem volt, mi zajlik Budapest utcáin. Miután 400 gyorson a nyolcadik helyen ért a célba a döntőben, kapott egy telefonhívást otthonról, az édesanyjától, s ekkor döntötte el, hogy Ausztráliából Budapest helyett Toronto felé veszi az irányt, ahová idő közben a vőlegénye is emigrált.
Így vette kezdetét Gyenge Valéria új élete Kanadában, ahol az úszással kis idő múlva felhagyott, mert a medence felerősítette a gyötrő honvágyát. Az élménybeszámoló után interjút készítettünk a világ második legidősebb olimpiai bajnok úszónőjével (az első a 95 esztendős dán Greta Andersen), aki a hamarosan olvasható cikkben elmeséli majd élete regényes fordulatait.
A hallgatóság soraiban vegyesen foglaltak helyet idősebbek és fiatalabbak, utóbbiak közül egy sportiskolás növendék arról kérdezte Gyenge Valériát, hogy mit tanácsolna az ifjúságnak. – Tűzzenek ki maguk elé egy célt, amiért hajlandók komolyan dolgozni és minden mást feláldozni. Akkor sikerrel járhatnak – üzente Gyenge Valéria a fiataloknak.
Odakint már besötétedett, de a zuglói sportiskolát beragyogta Gyenge Valéria fénye. Neki és érte szólt a taps Budapesten. Nem először és remélhetőleg nem is utoljára.
Borítókép: Gyenge Valéria a zuglói Csanádi Árpád Sportiskolában (Fotó: Mirkó István)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!