Utóbbi állításával lehet vitatkozni, ugyanis a német válogatott futballista közel sem produkált olyan számokat a Chelsea-nél, mint korábban az RB Leipzig mezében. A távozása előtti, vagyis a 2019/20-as idényben 45 mérkőzésen 34 gólt termelt Németországban, míg az első angliai szezonjában 52 fellépése alkalmával csak tizenkét találatra futotta neki. Werner nem ilyen szemüvegen keresztül nézte a Chelsea-nél eltöltött első hónapjait, így nagyon fájdalmasan érintette, hogy Thomas Tuchel vezetőedző egyre többször csak a kispadon szorított helyet neki.
– Hatalmas sikereket értem el Németországban, majd a Chelsea-vel is – szinte minden meccsen játszottam az első idényben, megnyertem a Bajnokok Ligáját 2021-ben, gólt szereztem a Real Madrid ellen, sokszor betaláltam. Aztán az edző minderről megfeledkezett. Ez nem fair – mondta csalódottan Werner. – Azért is kellett visszatérnem a Leipzighez, hogy újra élvezzem a játékot. Londonban már ez nem volt így, pedig szükség van rá, hogy sikeres legyen egy játékos. Az edzőnek persze joga van, hogy egyes játékosokat jobban kedveljen – ez teljesen normális, el kell ezt fogadni. De az ottani időszakom vége felé már csak arra vágytam, hogy távozhassak végre.
Megérkezett Lukaku
A Bajnokok Ligája megnyerését követően három hónappal a Chelsea 97,5 millió font fejében megvásárolta Romelu Lukakut az Internazionalétól. Mondanunk sem kell, Wernernek nem esett jól ez a döntés.
– A legnagyobb gondom az volt, hogy egy Lukakuhoz hasonló csatárt szerződtettek mellém. Csak a második szezonom volt ott, az előző idényben pedig szinte minden meccsen játszottam és megnyertem a Bajnokok Ligáját. Nagyon nehéz volt lenyelni, hogy a klub vesz egy másik csatárt – aki ráadásul remek játékos is – 120 millió euróért. Azok után, hogy Romeluért ennyit fizettek, mindenképpen játszania kellett. Közben úgy éreztem, hogy engem nem becsülnek meg eléggé.
Frank Lampard kirúgása is megnehezítette a német játékos életét.
– Lampardot néhány hónappal azután rúgták ki, hogy megérkeztem. Ez nem jó fejlemény egy olyan játékosnak, aki ezzel a menedzserrel egyeztetett – mutatott rá a csatár. – Aztán pedig néhány helyzetet kihagytam, és szerencsétlenül jártam a videóbíró döntéseivel is. Mindenki láthatta, hogy csökkent az önbizalmam. A külső szemlélőknek könnyű volt bűnbaknak kikiáltani engem – legyen szó akár az edzőkről, akár a médiáról. De legalább a szurkolók mögöttem álltak.
Rátelepedett a magány
Werner a koronavírus-járvány kitörése utáni hónapokban váltott klubot. A londoni beilleszkedésére a pandémia nagy hatással volt.
– Az első hónapokban minden zárva volt. Folyton otthon ültem, a karácsonyt és a szilvesztert is egyedül töltöttem. Ez nagyon nehéz volt, ezért sem éreztem jól magam. Ha a családom és a barátaim is ott vannak velem, talán minden másképpen alakult volna – elmélkedett a játékos.
Borítókép: Timo Werner (balra) és Szoboszlai Dominik (Fotó: MTI/EPA/Friedemann Vogel)