A lesajnált Észtország kaparta ki a gesztenyét Rossi csapatának

A magyar labdarúgó-válogatott csütörtöki ellenfele Észtország, ahogy a múltban sem zavart sok vizet, úgy a jelenben is jelentéktelen szerepet tölt be a nemzetközi labdarúgásban, a magyar futball históriájában mégis emlékezetes mérkőzések fűződnek a balti ország csapatához. Válogatottunk történetének egyik mélypontját húsz évvel ezelőtt éppen az Észtország elleni barátságos mérkőzés jelentette, amely egyben Gellei Imre biztatóan indult kapitányi korszakára is pecsétet ütött. Marco Rossi vegyes emlékekkel gondolhat vissza az észtekre, akik először megkeserítették az életét, végső soron mégis ők adták meg a kezdőlökést, amivel a magyar válogatott kijutott a 2020-as – 2021-ben megrendezett – Eb-re, sőt e lendület, a sikerkorszak máig tart, miközben az észtek maradtak ott, ahol voltak, a Nemzetek Ligája C osztályában.

2023. 03. 22. 6:15
null
Tallinn Észtország 20181015 Labdarúgás 2018 Ősz Nemzetek Ligája NL Észtország Magyarország Kleinheisler László Fotó: Tumbász Hédi Nemzeti Sport Fotó: Tumbász Hédi

A magyar labdarúgó-válogatott csütörtöki ellenfele Észtország, ahogy a múltban sem zavart sok vizet, úgy a jelenben is jelentéktelen szerepet tölt be a nemzetközi labdarúgásban, a magyar futball históriájában mégis emlékezetes mérkőzések fűződnek a balti ország csapatához. Válogatottunk történetének egyik mélypontját húsz évvel ezelőtt éppen az Észtország elleni barátságos mérkőzés jelentette, amely egyben Gellei Imre biztatóan indult kapitányi korszakára is pecsétet ütött. Marco Rossi vegyes emlékekkel gondolhat vissza az észtekre, akik először megkeserítették az életét, végső soron mégis ők adták meg a kezdőlökést, amivel a magyar válogatott kijutott a 2020-as – 2021-ben megrendezett – Eb-re, sőt e lendület, a sikerkorszak máig tart, miközben az észtek maradtak ott, ahol voltak, a Nemzetek Ligája C osztályában.

Húsz évvel ezelőtt, napra pontosan 2003. november 19-én a magyar labdarúgó-válogatott története egyik legfurcsább, sőt nyugodtan használhatunk szigorúbb jelzőt is, legszégyentelibb mérkőzését játszotta Észtország ellen. Túl voltunk a 2004-es Európa-bajnokság selejtezőin, a biztató rajt dacára a Gellei Imre vezetett nemzeti csapat végül menetrendszerűen lemaradt a tornáról. A svédországi, majd lengyelországi dicséretes döntetlen után még az is belefért, hogy a svédektől itthon kikaptunk, az viszont már nem, hogy az utolsó két meccsen, Lettországban, majd itthon Lengyelország ellen is elvéreztünk.

Gellei Imre már az Észtország elleni, 2003-as meccs végén tudta, ez a búcsú pillanata. Fotó: Nemzeti Sport/Németh Ferenc

Hátra volt még az évből egy előre lekötött barátságos mérkőzés Észtország ellen. Gellei Imre a selejtezők után rögvest nem mondott le, egyrészt úgy gondolta, az évet igyekszik becsülettel végigcsinálni, másrészt titkon abban bízott, ha jól sikerül a tét nélküli évzáró, talán megfordul a közhangulat, és folytathatja a munkáját.

Nem adta a tévé, a helyszínen ötszáz néző

Mindenki más lemondott a csapatról. Egészen példátlan módon egyetlen tévécsatorna sem látott fantáziát abban, hogy közvetítse a találkozót. Emlékszem, a szerkesztőségben, szűk körben mi magunk is elgondolkodtunk: van értelme két órán át fagyoskodni a semmiért? Végül mégis rávettem magam, és kimentem az Üllői úti stadionba.

A hangulat leírhatatlan volt. Félszáz – a sportnapilap korabeli beszámolója alapján egész pontosan 457 fizetett – néző didergett apatikusan a lelátón. Mit sem törődve Gellei személyes sorsával, a magyar válogatott futballistái csapnivaló, lélektelen játékukkal 1-0-ra kikaptak, s utána nem is tagadták, hogy nyűgként tekintettek az értelmetlen, barátságos lötyögésre.

Lipcseiék meggondolták, nem mentek bele a csínbe

– Ha én lettem volna döntéshelyzetben, alighanem lemondom ezt a mérkőzést, hiszen fölösleges volt játszanunk. Ám ha mégis pályára kell lépni, akkor azért illik hajtani, mert a válogatott mégiscsak a válogatott, a saját nimbuszát ne rombolja le az ember. Másfelől viszont a légiósoknak ilyenkor vigyázniuk kell magukra, így érthető, ha valaki egy ilyen tét nélküli találkozón nem meri vállalni az ütközéseket. Ha külföldön játszanék, én is meggondoltam volna, hogy belemenjek-e a csínbe – idézte a Nemzeti Sport Lipcsei Péter kertelés nélküli véleményét.

Emlékszem, szegény Gellei éveket öregedett azon az estén, meggyötörten értékelt a sajtótájékoztatón. Azon melegében nem akart lemondani, két nap múlva, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége előtt megtartott beszámolóján azonban felajánlotta a távozását, amit a testület el is fogadott.

A történelmi találkozó – akkor játszottunk először Észtország ellen – érdemben egyik fél problémáin sem változtatott.

Az észtek azóta sem jutottuk ki egyetlen világversenyre, nálunk pedig Gellei távozása persze önmagában semmit sem oldott meg.

Annyi tartás még maradt a magyar futballban, hogy amikor tétmeccsen, a 2014-es világbajnokság selejtezőiben ismét összekerültünk az észtekkel, akkor oda-vissza megvertük őket, igaz, vendégként csupán 1-0-ra.

Áldassék Lambrópulosz neve, aki öngólt rúgott Észtország ellen

Mintha megérezték volna a mieink, hogy sokat érhet az Észtország elleni 2-0-s siker. Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi

Akkorra már rég megtanultuk, hogy – különösen idegenben – a magyar válogatott senki ellen sem mehet biztosra. Ugyanez volt a helyzet 2018 őszén, a Rossi-korszak negyedik mérkőzésén. A Nemzetek Ligája első kiírását a finnországi, 1-0-s vereséggel kezdtük, után itthon 2-1-re megvertük a görögöket, Athénban pedig 1-0-ra kikaptunk tőlük. Ezután következett a tallinni fellépés. A hektikus meccsen 2-1-re vezettünk, a végén egyenlített 3-3-ra, a döntetlen mindenképpen csalódást jelentett, úgy tűnt, ezzel temethetjük az álmainkat, hogy legalább a második helyre befussunk, s ráléphessünk a 2020-as Eb-re a Nemzetek Ligája felől vezető mellékösvényre.

 

A hajrára aztán váratlanul, ám annál örömtelibb módon megtáltosodott a magyar válogatott, idehaza Észtországot és Finnországot is legyőzte magabiztosan, 2-0-ra, s mivel az észtek Lambrópulosz öngóljával – áldassék a neve! – meglepetésre nyertek Athénban, a finnek mögött mégis csak a második helyen zártuk a 2. csoportot.

Tehát voltaképpen az észtek kaparták ki nekünk a gesztenyét, rajtuk is múlt a magyar futball felemelkedése.

Nem ötszáz, hanem ötvenezer néző az észtek ellen...

Így indult a magyar labdarúgó-válogatott sikerkorszaka. Akkor még bizonytalanul, hiszen az Eb-selejtezőkben elbuktunk, de a pótselejtezőben csak sikerült kivívni az Eb-szereplést. A folytatást mindenki ismeri. Csoportgyőzelem a Nemzetek Ligája B osztályában, felejthetetlen, részben hazai rendezésű Európa-bajnokság, majd bár sikertelen vb-kvalifikáció, a Nemzetek Ligájában újabb bravúrok.

A múltból azonban nem lehet megélni. Az észtek elleni, csütörtöki barátságos mérkőzés is erre figyelmeztet. Ha telt ház nem is lesz a Puskás Arénában, nem is ötszázan, hanem durván százszor annyian, ötvenezren szurkolnak majd a helyszínen. Nyűg? Dehogy! Ha felidézik a húsz évvel ezelőtt történteket, a magyar válogatott játékosait aligha kell motiválni.

Magyar–észt futballmúlt

1. 2003. 11. 19.: Magyarország–Észtország 0-1, barátságos mérkőzés
2. 2004. 12. 02.: Magyarország–Észtország 5-0, barátságos mérkőzés
3. 2012. 10. 12.: Észtország–Magyarország 0-1, világbajnoki selejtező
4. 2013. 09. 10.: Magyarország–Észtország 5-1, világbajnoki selejtező
5. 2018. 10. 15.: Észtország–Magyarország 3-3, Nemzetek Ligája  
6. 2018. 11. 15.: Magyarország–Észtország 2-0, Nemzetek Ligája  

A 2018-ban 3-3-ra végződött mérkőzés összefoglalója:

Borítókép: Kleinheisler László lódul meg a budapesti meccsen 2018-ban (Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.