– Nagy tehetségnek tartották, de mélyről kellett felkapaszkodnia a nyaki porckorongsérve miatt, amely csaknem kettétörte a pályafutását. Eszébe jutnak azok az idők?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolok néha rá. Főleg a nehezebb napokon, amikor fáj itt-ott, jó belegondolni, hogy voltam ennél sokkal nagyobb bajban is. Akkoriban több orvos is azt javasolta, hogy hagyjam abba a játékot, a határán álltam annak, hogy a vízilabdának számomra befellegzett, de hála Istennek, nem adtam fel, és most a világ egyik legerősebb klubjában és válogatottjában lehetek húzóember. Annál több erőt semmi sem ad, mint az út, amit bejártam.
Sok edző és szakmabéli már temette
– Varga Zsolt szövetségi kapitánynak fontos szerepe volt abban a Fradinál, hogy jóra fordult a sorsa. Milyen a kapcsolatuk?
– Sok edző és szakmabéli is eltemetett már engem, de ő mindvégig hitt bennem. Zsolt belátta, hogy időre és türelemre volt szükségem, fokozatosan építgetett, és szerencsére bekövetkezett az a fejlődés, amit vártunk.
Sok kupát és érmet nyertünk már együtt, és bízom benne, hogy még fogunk. Sőt a legfontosabbak még hátravannak, hiszen vb-ről és olimpiáról még nincs közös érmünk, amit remélhetőleg a következő másfél évben megszerzünk.
– A szurkolókat leginkább az érdekli, hogy mikor jön össze az arany, ami a vb- és az olimpia szintjénél maradva 2013 óta, idestova tíz éve várat magára.
– Minden nagy versenynek úgy indulunk neki, hogy a végső siker a cél, így volt ez a tavalyi budapesti vb-n is, ami rosszul sült el. Mindig van öt-hat csapat, amely közel van egymáshoz, és a negyeddöntő a vízválasztó, azon dől el, hogy érmekért küzdhetünk-e tovább, így arra nagy hangsúlyt kell fektetnünk. Bármely tornán az a minimum, hogy a legjobb négybe jussunk, ahol már a napi forma dönt. Jövőre az olimpia Párizsban lesz, ami egy magyar embernek is elérhető kétórás repülőúttal. Jó lenne ott sokakkal együtt ünnepelni.
