Adorján , Adrián 2024. március 5.
logo

Sebestyén Júlia: Most már nem tehetem meg, hogy továbbra is hallgatok

Fábik Tibor
2023.04.15. 06:12 2023.04.17. 09:27
Sebestyén Júlia: Most már nem tehetem meg, hogy továbbra is hallgatok

Műkorcsolyázóink másfél évtizede nem szerepeltek olyan jól a nagy versenyeken, mint idén – az Európa-bajnokságról ötödik és tizedik helyet is hoztak –, ám a médiában sokkal inkább az került előtérbe, hogy ezeket az eredményeket Oroszországban és Ukrajnában született versenyzők szállították. Bár a négy sportolóból három már tavaly is magyar színekben indult, a Magyar Országos Korcsolyázó-szövetség (MOKSZ) most került össztűz alá, miként a sportág egyetlen magyar női egyéni Európa-bajnoka, Sebestyén Júlia is, akit az „oroszbarátság” mellett egyik volt tanítványának édesanyja burkoltan gyermekbántalmazással is megvádolt a MOKSZ-hoz eljuttatott panaszlevelében. Sebestyén Júlia lapunknak úgy fogalmazott: lejárató kampány indult ellene.

– A negyedik olimpiája után, 2010-ben fejezte be a versenyzést, két év múlva pedig megalapította a saját klubját, a Sebestyén Korcsolya SE-t (SKSE). De már jóval korábban elhatározta, hogy edző lesz?
– Igen, mindenképpen a jég mellett szerettem volna maradni. A Nemzetközi Korcsolyázó-szövetségnél letettem a technikai specialista vizsgát, és többek között felnőtt Grand Prix-versenyeken, így Párizsban és Szocsiban is dolgozhattam. 2012-ben azzal a céllal alapítottam meg a Sebestyén Korcsolya SE-t, hogy az utánpótlás-nevelésre fókuszálva tovább adjam a tudásomat. A mai napig ezen dolgozom, igyekszem hasznosítani azt, amit a huszonöt éves pályafutásom alatt megtapasztaltam, amit láttam külföldön. S büszkeséggel tölt el, hogy az elmúlt tíz-tizenegy évben nagyon sok világversenyre jutottak el a tanítványaim, a vb-k és Eb-k mellett húsz világkupára is.

– Nyilvántartást vezet?
– Olyan edző vagyok, aki mindent dokumentál, statisztikát vezet, hogy folyamatosan lássam, honnan hova jutottunk, mit kell változtatni, hogy még előrébb léphessünk. Már versenyzőként is így gondolkodtam. Ha rosszabbul sikerült egy verseny, utána már rögtön a protokollt néztem, milyen hiányosságaim voltak, és másnap már azon törtem a fejem, mit kellene változtatnom a programomon. Nem kerestem a hibát sem a pontozókban, sem az edzőimben. Azt vallom, egy élsportolót ez visz előre, amellett, hogy mindig figyelnie kell az aktuális topversenyzőket, hogy elleshessen tőlük akár csak apró trükköket, nüansznyi dolgokat. S azok az eredmények, amiket a versenyzőink az SKSE-ben eddig elértek, a csapatmunkánknak köszönhetőek. Nagyobb edzői csoporttal dolgozom, többek között olyan korábbi kiváló korcsolyázókkal, mint Vidrai Szabolcs és Elek Attila. Már amikor megalapítottam az SKSE-t, rendszerben kezdtem el gondolkodni, amelyben például a fizikális felkészülésnek, a nyújtásóráknak és a balettnek is fontos szerepe van. Nagyon sokrétű a munkánk, de a rendszer működik, amit már hetvenegy magyar bajnoki cím is bizonyít.

Sebestyén Júlia
Sebestyén Júlia rendet tart a jégen Fotó: Kurucz Árpád

– Az utóbbi időben erőteljes támadás érte a „rendszert”.
– Sajnos így van, és azt hiszem, ez éppen abból indult, hogy az eredményességünk egyeseket már irritál. Korábban is voltak kísérletek arra, hogy az egyesületünkben jól működő edző-versenyző kapcsolatok törést szenvedjenek, és ezek most felerősödtek. Ki kell mondanom: lejárató kampány indult ellenem, ellenünk. Nem akartam ebbe belefolyni, személyeskedni pedig semmiképpen sem szeretnék, de most már nem tehetem meg, hogy továbbra is hallgatok, meg kell védenem magam.

– Nincs könnyű helyzetben, hiszen ha hallgat, akkor rásütik, hogy a kritikusainak igaza van. Ha viszont beszél, és komoly vádról is szó van, akkor előállhat a klasszikus kabátlopás esete. Nem tudják majd az emberek, hogy az illetőtől ellopták a kabátját vagy ő lopott, csak azt, hogy volt valamilyen kabátlopásos ügye.
– Valóban ilyen helyzetbe kerültem.

Sebestyén Júlia: Én is váltottam edzőt

– Csokorba szedték, hogy az utóbbi két évben hat versenyző köszönt el az egyesületétől.
– Az, hogy egy klubtól távoznak versenyzők, miközben mások érkeznek, teljesen természetes, már felnőtt versenyzőként én is váltottam edzőt. A sportágunkban nagy a lemorzsolódás. Előfordul, hogy a szülő nem tudja vállalni az ezzel járó nehézségeket, és a tinédzserkorba fordulás is választóvíz. Közbeszólhat sérülés, betegség. Akad, aki azért hagyja abba a korcsolyázást, mert a tanulmányaira koncentrál, más inkább elmegy a jégrevübe, mint tőlünk Nagy Balázs. A tinédzserkor azért is nehéz, mert amikor megváltozik a test, a súlypont, akkor ez nagy problémát okoz az ugrásoknál. Sokan ilyenkor türelmetlenek lesznek, a gyerekek és a szülők is. Láng Júlia, aki az idei Eb-n még a mi versenyzőnk volt, 2021 novemberében került hozzánk egy számára nagyon nehéz időszak, edzőváltások sora után, Oroszországban két helyen is készült. Ő is belépett a változó korba, s még előjött egy korábbi sérülése is. Amikor az orvosok teljes pihenőt írtak elő neki, ő akkor is szeretett volna versenyeken indulni, miközben itthon támadták azért, mert nálunk készül. S a szüleivel együtt úgy döntött, hogy újra külföldre, ezúttal Olaszországba megy. Ha sorra vesszük azokat, akik miatt azt kapom, hogy úgymond tömegesen elhagytak a versenyzőim, részletesen el tudom mondani, mi történt. Igen, van olyan is, aki úgy gondolja, hogy kevesebb figyelem hárult rá a korábbiakhoz képest. Amikor például Csernoch András Európa-bajnokságra, Láng Júlia és Vlaszenko Alekszander vb-re készült, az ő felkészülésük az edzéseken nagyobb hangsúlyt kapott, mint a fiatalabbaké. Néhány szülő ezért úgy döntött, hogy másik edzőt keres a gyermeknek. Azonban úgy gondolom, én mindent megtettem azért, hogy a legjobb tudásom szerint fejlesszem a versenyzőimet.

Fotó: Kurucz Árpád

–  Ha már Vlaszenko Alekszandert említette, volt szerepe abban, hogy Oroszországból több korcsolyázó érkezett hozzánk? Ami kétségkívül sokak rosszallását kivívta, főleg azokét, akik ennek a kárvallottjai lettek.
– Semmiféle szerepem nem volt az oroszok érkezésében. Ami a nálam korcsolyázókat illeti, a Vlaszenko testvérpár, a most tizennyolc éves Alekszander és a két évvel fiatalabb Alekszej négy és fél éve érkezett Magyarországra, a szüleikkel együtt itt élnek Budapesten, és itt is készülnek. Két éve kérték a segítségemet, amikor már egy elit csoporttal dolgoztam együtt. Látva, hogy külföldön milyen jól működnek az olyan szakmai műhelyek, ahol több versenyző készül együtt, úgy gondoltam, egy ilyenből a magyar műkorcsolya is profitálhat. Ez így is történt, a versenyeken mindenki magasan túlszárnyalta a korábbi legjobb pontszámait. A problémák akkor kezdődtek, amikor a világversenyekre csak egyetlen kvótánk volt, ami feszültséget generált. Tavaly a válogatók alapján a felnőtt Eb-re Csernoch András, a felnőtt és a junior vb-re Vlaszenko Alekszander jutott ki, ezt azonban nem mindenki tudta megemészteni. Szása egyébként idén az Eb-n és a junior vb-n is továbbjutott a rövid programból, a kűrjét is bemutathatta, amire a férfiaknál magyar színekben legutóbb Eb-n 2004-ben, junior vb-n 1994-ben volt példa. Szása nagyon jó alapokkal érkezett Magyarországra, de közel három évig húzódó sérülése után tért vissza a jégre. Idén a felnőtt vb-n sajnos nem tudott elutazni, mert lázas beteg lett, más pedig nem indulhatott magyar színekben, mert csak ő rendelkezett a részvételhez szükséges technikai minimum pontszámmal.

Sokszor a gyerekek is maximalisták önmagukkal szemben

– A legsúlyosabb vád önnel szemben, amit az egyik volt, a világversenyekről lemaradt tanítványának édesanyja megfogalmazott a MOKSZ-hoz eljuttatott panaszlevelében, a burkolt gyermekbántalmazás. És a héten egy rivális klub vezetője is ezzel állt elő.
– Ezt határozottan visszautasítom. Szigorú és következetes edző vagyok, de minden etikai és gyermekvédelmi szabályt betartok. Az élsport nagy fokú fegyelmezettséget kíván meg a jégen, ami veszélyes terület, oda kell figyelni a versenyzőkre, rendet, fegyelmet kell tartani. Ahogyan egy vívóteremben is. A jégpálya nagy felület, szól a zene, ha valamit kérek a másik oldalon korcsolyázótól, fel kell emelnem a hangomat. Egyes technikai elemek tanításánál pedig meg kell fogni a gyerekek karját. Az edzéseken egyébként ott vannak a szülők, az edzéseket pedig az edzőkollégáimmal együtt vezetjük. Sokszor a gyerekek is maximalisták önmagukkal szemben, mert látják, hogy a szüleik is azok velük, így ha valami nem sikerül nekik, akkor megesik, hogy elpityerednek. Ilyenkor próbáljuk megnyugtatni, biztatni őket, azzal pedig nehéz mit kezdeni, ha ez rosszindulatú pletykákat gerjeszt a háttérben. De a szülők kiállnak mellettünk, a nap huszonnégy órájában megkereshetnek, s ha bármi probléma adódik, arra együtt próbálunk megoldást találni.

– Közösséget is építenek?
– Igyekszünk megteremteni a lehetőséget arra is, hogy a gyerekek kicsit kikapcsolódjanak is. Közösen megünnepeljük a születésnapokat, az edzőtáborokban a szabadnapokon együtt csúszdázunk, strandröplabdázunk, focizunk, mi, edzők is beszállunk. Évek óta járunk külföldre, cseh, szlovák és lengyel klubokkal együttműködve, és a szülők teljesen ránk bízzák a gyerekeket, ez is a bizalom jele.

– Hogy éli meg azt a helyzetet, amibe került?
– Akik régóta ismernek, azok tudják, hogy milyen ember vagyok és mennyit teszek a magyar műkorcsolyáért, előttük nincs szükség arra, hogy magyarázkodjak. Azok előtt, akik eddig is kimutatták a rosszindulatukat irántam, felesleges magyarázkodnom. Versenyzőként is megtapasztaltam az irigységet, akkor is sok támadás élt. Akadtak, akik a 2004-es Európa-bajnoki címemet is megkérdőjelezték, mondván, hogy csak azért nyertem, mert itthon volt az Eb. Holott tizenöt éven keresztül a világ élmezőnyében voltam, négy olimpián indulhattam, 2002-ben nyolcadik lettem, vb-n voltam hatodik, az Európa-bajnokságokról bronzérmem és két negyedik helyem is van, nyertem világkupát. S nagyon büszke vagyok arra, hogy ezeket az eredményeket Magyarországnak szerezhettem. Ha támadnak is, igyekszem a munkába fektetni minden energiámat. Nap mint nap azért harcolok, hogy a versenyzőinknek jobb lehetőségeik legyenek, könnyebb legyen a szülőknek, mert ez egy drága sportág. A magyar szövetségtől kapunk támogatást, amiért hálásaknak kell lennünk, de a támogatásból soha nem lehet elég.

A puzzle darabjai a helyükre kerültek

– Amikor versenyzett, sokkal rosszabb volt a helyzet, mint ma, mégis olyan eredményeket ért el, amiről csak álmodhatunk. Hogyan sikerülhetett?
– Nos, igen, Tiszaújvárosban olykor mínusz húsz fokban kellett kimennem a jégpályára, ahol kezdtem, és tizenhárom éves koromig ilyen körülmények közepette készültem. A nyári időszakban csak reggel és este tudtam korcsolyázni, mert napközben megolvadt a jég, meg kellett várni, amíg megdermed. Amíg a többiek bementek a melegedőbe, én kint maradtam, mert tudtam, az rosszabb, ha a melegből ki kell újra menni. Ha az edzőim előírták, hogy valamit tízszer csináljak meg, én tizenegyszer csináltam meg. Ez a hozzáállás elengedhetetlen volt ahhoz, hogy elérjem azt, amit sikerült. Ez ma is így van, azok jutnak előre, akik tehetségesek és szorgalmasok is. Fontos az edzők szerepe, a támogatás, kell a megfelelő szülői háttér, s hogy elkerüljük a sérüléseket is. Nálam a puzzle darabjai a helyükre kerültek, a kirakós kép összeállt.

– Ha jól tudom, több diplomája is van.
– A szakedzői mellett sportszervezői, sportmenedzseri és gazdasági is, és az egyetemeken tanultakat hasznosítom is az egyesületemben is.

– Mostanában nem fordult meg a fejében, hogy jobban járt volna, ha az edzősködés helyett egy teljesen más területen dolgozna?
– Biztos, hogy könnyebb életem lenne. Ám az élsportban éltem az életem, és a versenyzői pályám lezárása után is ezt választottam. Vállaltam a nehezebb utat, és ha vannak is nehézségek, nem hátrálok meg. Versenyzőként is kitartó voltam, és ez nem változott meg azóta sem.

A 2004-es budapesti Európa-bajnokságon ez a kűr aranyérmet ért:

Borítókép: Sebestyén Júlia szerint lejárató kampány indult ellene (Fotó: Kurucz Árpád)

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.