Magyar idő szerint csütörtök este érkezett az utolsó hír Suhajda Szilárd helyzetéről, ekkor derült ki, hogy rátaláltak a magyar hegymászóra, aki a Hillary-lépcső aljában rekedt, mintegy 8780 méter magasan a Mount Everesten. Amikor legutóbb látták, életjeleket mutatott, de fagyási sérülések nyomai és a magashegyi agyödéma jelei látszottak rajta. Emiatt a szakértők szerint reálisan nézve már kicsi a túlélési esélye, hiszen hosszú ideje az úgynevezett halálzónában van, a reményt ugyanakkor nem szabad feladni.
Sokan nem értik Suhajda Szilárd és általánosságban az életüket kockára tevő hegymászók, vagy más extrém sportolók motivációját. Elég csak megnézni a cikkek alatt megjelenő hozzászólásokat, amelyek közül sok firtatja a kérdést, hogy miért éri meg a kihívás, ami az ember életébe is kerülhet.
A rosszindulatú megjegyzésekkel nem kívánunk foglalkozni, ugyanakkor a felvetés valójában nagyon is emberi.
Suhajda Szilárd felesége, Legindi Tímea még a csúcstámadás előtt nyilatkozott a Mandinernek, s arról is beszélt a lapnak, hogy az ötéves kisfiuk már teljes mértékben érti, hogy mi történik az édesapjával. Összeszorul az ember szíve, ha arra gondol, hogy mit él át ezekben a napokban a család. S valóban megfogalmazódik a kérdés, hogy a Mount Everest vagy bármilyen más embert próbáló kihívás ér-e annyit, hogy mindent kockára tegyünk. Nem véletlen, ha valaki nem érti ezt a motivációt.
„Sokan esztelen kockázatnak minősítik”
– Sajnos ilyen helyzetekben jellemző, hogy akik nem éltek meg hasonlót vagy más személyiségtípusok, azok elítélik, negatív felhanggal illetik a dolgot. Esztelen kockázatnak minősítik a döntést, és nem érzékelik, hogy a személyiséget erősen meghatározó motiváció húzódik meg mögötte – nyilatkozta lapunknak Lénárt Ágota sportpszichológus, aki általánosságban beszélt az extrém kihívásokról, hangsúlyozva, hogy Suhajda Szilárd hátterét személyesen nem ismeri.
