Mezey György vasárnap este óta nem mondhatja el magáról azt, hogy a legutóbb ő vezette ki egyenes ágon a magyar válogatottat jelentős tornára. A naptár akkor 1985. május 14-ét mutatott. Óriási tömeg, 80 ezer ember gyűlt össze a Népstadionban, hogy önfeledten ünnepeljen, hiszen a csapat egy hónappal korábban Bécsben, az osztrákok legyőzésével már kijutott a mexikói világbajnokságra, zárásként a hollandokat fogadta, és mindenki gálamérkőzésben reménykedett.
Nem lett gála, Hollandia 1-0-ra nyert, ami semmit sem befolyásolt, ám a szurkolók így sem tudták megemészteni a vereséget, szabályos tüntetés kerekedett a Népstadion toronyépülete előtt, és szidták Mezey Györgyöt és a játékosokat is. Amikor felidézzük ezt az esetet a ma már 82 éves szakembernek, párhuzamot vonva a vasárnap délutánnal, ahol a válogatott ugyancsak egy kijutás után hazai pályán lépett pályára, az emberek pedig gálát reméltek, mosolyogva legyintett.
Min borult ki Mezey György?
– Akkor nagyon kiborított az emberek reakciója, de ma már jóval tapasztaltabban tudom, nem kellett volna túlságosan mellre szívnom. Egy-egy ilyen meccsen bármi lehet az eredmény, olyan nem létezik, hogy egy csapat kizárólag brillírozik és simán nyeri a mérkőzéseit, ráadásul a nagy célt, azaz a kijutást Mexikóba már elértük . Ez az eset egyébként akkor sem jutott az eszembe vasárnap a Puskás Aréna lelátóján, amikor Montenegró még vezetett, és a mi játékunk nehézkes volt. Aztán jött a nagy fordulat, második góljára fergeteges hangulat érkezett válaszként, és amikor a hálóban kötött ki a labda, bevallom, sírva fakadtam.
EZEN A MECCSEN DŐLT EL, HOGY OTT LESZ A MAGYAR VÁLOGATOTT MEXIKÓBAN
Visszalépve néhány napot az időben, Mezey György, aki kétszer is dolgozott a magyar válogatott szövetségi kapitányaként, a szófiai mérkőzésről szólva azt mondta, hogy roppant nehéz felelni az azt firtató kérdésre, ő mit mondott volna a játékosoknak bő negyedórával a vége előtt, amikor a bolgárok vezetéshez jutottak. Mindenáron gólt kellett szerezni, és ő, aki meghonosította és évekig irányította az UEFA edzőképzését Magyarországon, csak annyit tud mondani, hogy erre nincsen válasz. Ezt ugyanis nem lehet tanítani, nincsen jól bevált, mindig alkalmazható recept, az edzőnek az ösztöneire hallgatva kell döntenie, és aztán vagy bejön, vagy nem – ilyen a futball.
Szoboszlai Puskásékat idézi
Az Európa-bajnoki selejtezőkről szólva pedig az első mondat a gratulációé, ami nagyon sokakat illet: a játékosokat, a szakmai stáb tagjait és magát a szövetséget is, amely nyugodt hátteret ad a munkának.
– Emellett pedig látni kell, és meggyőződésem, hogy is látja, hogy az Európa-bajnokságra kicsit át kell alakítani a keretet és a csapatot. Néhány játékos cseréje indokolt lenne, de konkrét tippeket nem szeretnék adni, hiszen minden edzőnek megvan a maga elképzelése, és azt tiszteletben kell tartani.
Ugyanakkor arra nem lehet építeni majd Németországban, hogy Szoboszlai mindig megrázza magát, ennél többre lesz szükség a jó szerepléshez. Amikor mi kijutottunk a világbajnokságra, azt hittem, ott a vége, de hamar kiderült, az csak a kezdete volt egy hatalmas munkának.
Nagyon fontos, hogy a válogatott felkészülése jól előkészített legyen, ezért pedig sokat kell dolgozni. Olvastam véleményeket, amelyek szerint a magyar válogatott sokra hivatott, és ezt csak tökéletes előkészítő munka árán lehet bebizonyítani. Persze nem féltem Marco Rossit és a munkatársait, eddig mindig remekül kezelték az ilyen kérdéseket.
