Madaras Norbert, az MVLSZ elnöke a női válogatott kiemelt támogatójával, a SEAT-tal közösen tartott sajtótájékoztatón a világbajnokságot a tavalyihoz hasonlította; azaz a dohai vb hasonlóan „felemás” torna volt, csak most megfordultak az előjelek. Az elnök csalódásként értékelte a férfiak hetedik helyét, kiemelve a franciák elleni negyeddöntő második félidejét, de hozzátette, hogy kicsi a különbség a topcsapatok között, épp ezért folyamatosan dolgozni kell. Az ezüstérmes női válogatott kapcsán kiemelte: Dohában kijött az, ami Eindhovenben nem, azaz a kapitányváltástól remélt stabilabb játék. Ez, valamint a fejlődés egyértelműen pozitív az olimpia előtt, de így is mindenkitől a maximum kell a következő hónapokban.
– Van egy ideálishoz közeli állapot, ezt azonban nem szabad alapnak vennünk. Nulláról kell indulnunk, hogy Párizsban is eljuthassunk a döntőig – zárta gondolatait az elnök.
Mihók Attila szövetségi kapitány arról beszélt, hogy a csapat elérte azt a szintet, amit remélt februárra, igaz, néhány héttel ezelőtt még nem feltétlenül gondolta így.
– Kiegyenlített a mezőny, egygólos meccseken dőlnek el a legfontosabb helyezések, épp ezért az a legfontosabb, hogy miként ragadjuk meg a pillanatot és az esélyt, ami mérkőzéseket dönthet el. Ezeket most kihasználtuk, hiszen az ötméterespárbajok megnyeréséhez például az is kell, hogy a világ- és Európa-bajnok ellen ne szenvedjünk vereséget a rendes játékidőben.
Mihók Attila hozzátette, nem volt könnyű követni, mennyire mélyen, majd mennyire magasan is járt a csapat Eindhovenben, aztán Dohában.
– A két torna között az volt a különbség, hogy a világbajnokságra eldöntöttük, nem elég csak vízilabdázni, hanem valami több is kell.
Cseh Sándor számára némiképp új volt a női társkapitányi szerepkör, kicsit zavarta, hogy a közös munka megkezdése után egy hónappal is azt kérdezgették tőlük, miként fog kinézni köztük a munkamegosztás. Azért is döntött úgy december közepén, hogy onnantól nem nyilatkozik, mert szerinte a csapatnak egy irányba kell mennie, és a kommunikációt így szerette volna egységesíteni.
– A legfontosabb azonban mégiscsak az, hogy a forma, az edzettségi állapot és minden más úgy épült fel végül, ahogy szerettük volna, és ez vezetett sikerre – mondta Cseh Sándor.
Keszthelyi Rita: Vékony a határvonal a menny és a pokol között
Keszthelyi Rita, a válogatott csapatkapitánya szerint vékony a határvonal a menny és a pokol között. Amikor nem jutnak be a négybe, onnantól nehéz nem elengedni a többiek kezét és ugyanúgy végigküzdeni a tornából hátra lévő részt, és a szurkolók is akkor örülnek csak, ha érmet nyer a csapat, különben jönnek a kérdőjelek.
Eindhoven után rengeteget fejlődtünk egyénileg és csapatként is – nem lettünk jobb vízilabdázók ennyi idő alatt, mégis többet tudtunk kihozni egymásból és ezáltal magunkból. Dohában minden úgy jött ki, hogy nekünk volt szerencsénk, de megdolgoztunk ezért.
Keszthelyi Rita ismét hangsúlyozta, hogy megnyerték az ezüstöt, nem pedig a döntőt vesztették el. Tudták, hogy tíz kapott gól fölött nem igazán lehet meccset nyerni, és ez is átfordult bennük az Európa-bajnokság után.
– Megszerettük és már szeretjük, ha sikerélményünk van védekezésben, és mindezt csapatszinten oldottuk meg: mindvégig segítettük egymást, ennek köszönhetően állt össze minden, ezt pedig most már nem lehet, nem fogjuk elereszteni – fogalmazott Keszthelyi Rita.
Borítókép: A sajtótájékoztató résztvevői (Forrás: Facebook/Waterpolo.hu)
