A profi futball előtti időkben a Schalke volt Németország legjobb csapata, 1934 és 1942 között hat bajnoki címet szerzett, majd 1958-ban még egyet. Aztán 1963-ban elindult a Bundesliga, amelyben a Schalke egyszer sem jutott fel a csúcsra, de többször is közel járt hozzá, hétszer volt ezüstérmes az élvonalban. Nem is olyan régen, legutóbb 2018-ban volt második a klub a Bayern München mögött, amikor később Lipcsében Szoboszlai Dominikot sokszor mellőző Domenico Tedesco irányította a csapatot.
Tedesco csillaga gyorsan kihunyt Gelsenkirchenben, az ezüstöt követő év márciusában, 2019 elején kirúgták, miután a csapat 7-0-s összesítéssel esett ki a BL-ből a Manchester City ellen. A megalázó különbségű vereség csak az utolsó csepp volt a pohárban, a Schalke akkor már hét meccse nem tudott győzni, és majdnem kiesett a Bundesligából. Két év múlva aztán ez is bekövetkezett: a 2020–2021-es idény végén 34 forduló alatt 24 vereséggel, az utolsó helyen zuhant a másodosztályba a csapat. Akkor még sikerült azonnal visszajutni az élvonalba, de 2023-ban újabb kiesés következett, jelenleg pedig már a Bundesliga II-ben is veszélyben van a gárda: 25 forduló után a 14. helyen áll, mindössze öt ponttal előzi meg a kiesőzónát.
Rasszista- és Covid-botrány vezetett a Schalke-elnök bukásához
A Schalke összeomlásában főszerepet tulajdonítanak a klubot 2001 és 2020 között elnökként vezető Clemens Tönniesnek. A milliárdos gyártulajdonos borzasztó megítélését az Origó cikke részletezte: a 67 éves üzletembert előbb rasszizmussal vádolták, amiért azt mondta, hogy szerinte a klímaváltozás ellenszereként építeni kellene néhány erőművet Afrikában, így kevesebb fát vágnának ki és „kevesebb gyerek foganna sötétedés után”. Ezt a balhét Tönnies még elcsendesítette egy három hónapos háttérbe vonulással, de a 2020-as Covid-botrányba már belebukott. Ekkor a húsüzemében több mint ezren megbetegedtek, mert a világjárvány kellős közepén nem tartották be az egészségügyi előírásokat. Ezután akkora volt az ellenszenv iránta, hogy Tönnies lemondott a Schalke elnöki posztjáról.
Sokan azonban azt vetik a szemére, hogy az elnöksége idején a Schalke nem gazdálkodott jól az elmúlt húsz évben kinevelt tehetségekkel. Mesut Özil, Manuel Neuer, Leroy Sané, Leon Goretzka, Joel Matip, Julian Draxler és Thilo Kehrer mind topklubokhoz kerültek előbb-utóbb, ám a bukott tulajdonossal az élen a klub nem tudta jól kihasználni az értékesítésükben rejlő potenciált. Például Goretzka ingyen került a Bayernbe, Matip is a Liverpoolba, de Özil is potom ötmillió euróért váltott átszállójegyet a Werder Bremenen keresztül a Real Madridba.
A távozó játékosokat nem tudták megfelelően pótolni, az eredmények hullámoztak, aminek az lett a következménye, hogy Huub Stevens 2012-es távozása óta már 17 edzőváltás történt a csapatnál. A bajokat tetézi, hogy a német Sky Sports szerint a klubnak jelenleg 165 millió eurós tartozása van, ami azt jelenti, hogy ha idén kiesne a harmadosztályba, amivel további bevételektől esne el, akár csődbe is mehet, így a nulláról, amatőr szintről kellene újrakezdenie. Most tehát a szó szoros értelmében élet-halál harc a bennmaradás, a szurkolók pedig átérzik a dolog súlyát: rendre telt ház van a 62 ezres gelsenkircheni stadionban.
Hajnal Tamás: Vannak ilyen időszakok, amiken át kell menni
– Nagyon sajnálom a kialakult helyzetet, főleg mert hét évet töltöttem el a klubnál, amelynek a sorsát azóta is figyelemmel kísérem – nyilatkozta lapunknak a Ferencváros sportigazgatója, Hajnal Tamás, aki fiatalon, 1998 és 2004 között volt a Schalke futballistája. – Vannak néha ilyen időszakok, amiken át kell menni, de én bízom benne, hogy a csapat a bennmarad, és a közeljövőben újra harcba tud szállni a feljutásért, hiszen a Schalke Németország meghatározó klubja, hihetetlen szurkolói háttérrel.
Amikor 2021-ben kiesett a Schalke a Bundesligából, majd 2022-ben egyből visszajutott, Hajnal korábbi csapattársa, Mike Büskens volt a kulcsfigura, aki idény közben másodedzőből lett főnök, és nagy hajrával megnyerte a Bundesliga II-t. Aztán Büskens újra másodedző lett (jelenleg is az), a mélyrepülés pedig azóta is újra tart.
– Bujo a beceneve amúgy, és nagyon jó barátom, a mai napig tartjuk a kapcsolatot, volt már vezetőedző több helyen is, a Düsseldorfnál, a Greuther Fürthnél, a Rapid Wiennél – mesélte Büskensről Hajnal. – Egyfajta mentorom volt, amikor ott játszottam, sokat segített, és a barátság megmaradt.
