Maga a mérkőzés szinte semmi izgalmat nem tartogatott, legfeljebb annyiban, hogy Djokovics a harmadik játszmában többször is ijesztően megcsúszott, sőt el is esett, de megúszta, nem sérült rá a műtött térdére, de így is simán, 6:3, 6:4, 6:2-re nyert Holger Rune ellen.
Lehet, hogy a közönség inkább Rune mellett állt, mégis érthetetlen volt, hogy Djokovics miért hergelte ismét a nézőket látványosan. Nem volt harsány fújolás, de ő tett róla, hogy legyen.
A mérkőzés utáni gyorsinterjúban Djokovics tovább élezte a feszültséget. Szándékosan elnyújtott ú-val kívánt jó éjszakát („Goooood night!”), így imitálva a fújolást angolul („boo”). Majd még ki is oktatatta a nézőket, hogy ilyen ellenséges légkörben még sohasem játszott a pályafutása során.
Mi szükség van erre? Tehetjük fel a kérdést kissé álnaívan. Tudjuk a választ: Djokovics gyakran, sajnos egyre gyakrabban merít erőt a közönség ellenszenvéből. Amit a Holger Rune elleni meccsen azonban ő maga provokált ki.
Arra sem volt tekintettel, hogy a felesége és a két kisgyereke a helyszínen nézte meg a találkozót. Így az a szép gesztus is mellékess csupán, hogy a hegedülni tanuló kislánya, Tara kedvéért Djokovics is elhúzta a maga szólamát a mérkőzés végén.
Pedig a szerb klasszis tündérien is tud viselkedni, miként azt az egyik esőszünetben rögzített felvétel mutatja, amikor a kislányával játszadozott.
Kettős személyiség? Ki tudja. Korábbi edzője, Boris Becker is beszélt már arról, hogy nem ismer még egy olyan teniszezőt, aki a pályán kívül annyira barátságosan viselkedik, mint Djokovics, a pályán viszon olyan mint egy gyilkos gép...
Djokovics a Rune elleni sikerrel egyértelműen bizonyította, hogy Wimbledonban is az esélyesek között kell vele számolni. Alex de Minaurt persze nem lehet lebecsülni, de kettejük csatájának a negyeddöntőben egyértelmű a második kiemelt szerb az esélyese.
