Lékó Péter: Az ellenfeleim sötétben tapogatóznak

Lékó Péter öt év kihagyás után játszik ismét a sakkolimpián. A korábbi világbajnoki döntős, kétszeres olimpiai ezüstérmes kiválóság edzőként különben is segítette a magyar csapatot, Rapport Richárd visszatérése után pedig ő is vállalta a játékot, ha már korábban feltételként ehhez kötötte a szereplését. Lékó szerint szenzációs eredmény lenne, ha Magyarország az első hat között végezne.

Lékó Péterre ráfér a pihenés Fotó: Polyák Attila

– Ötéves kihagyás után tér vissza. Egész pontosan mikor játszott legutóbb versenypartit?
– 2020 júliusában volt a Chess Legends verseny, de az online viadal volt, ezért azt ne számítsuk. Legutóbb ugyancsak Ricsivel (Rapport Richárd) egy csapatban játszottam, amikor 2019 novemberében a Padova színeiben megnyertük az Európa-kupát.

– Közismert, hogy a sakknak azóta sem fordított hátat, a német Vincent Keymer edzője, aki ma már nem tehetség, hanem a szűk elit egyik játékosa, továbbá kommentátorként is gyakran találkozhatunk önnel az online térben. Ez teljesen kielégítette, vagy azért volt önben hiányérzet, hogy jó lenne újra játszani?
– Nem, nem volt bennem a hiányérzet. A Vincent Keymerrel való közös munkánk nagyon intenzív, napi szinten edzünk együtt, emellett ott van az említett kommentátori munka. Játék nélkül is naprakész vagyok, nyugodtan mondhatom, továbbra is a sakkal kelek és fekszem…

– Hogyan zajlottak az elmúlt hónapok az olimpiai felkészülés jegyében?
– Brutális időszakon vagyok túl. Éppen a felkészülés miatt kevesebbet kommentáltam.

Áprilisban még csak edzőként vettem részt az edzőtáborban, aztán amikor megszületett a megállapodás, hogy Ricsi is visszatér, nem volt más választásom, nekem is vállalnom kellett a játékot. Három hónapja csak a sakkolimpiának élek, nagyon feldobódott és lelkes vagyok, hogy újra a csapatért, a magyar sakkozásért, Magyarországért küzdhetek. Ezért tértem vissza.

Kötelességem megemlíteni, hogy Polyánszky Zoltán, a Magyar Sakkszövetség elnöke rengeteg energiát fektetett abba, hogy visszatérjünk és sikeresen szerepelhessünk a sakkolimpián. Amikor tavaly májusban először találkoztam vele, kategorikus nemmel válaszoltam a felkérésére. Ám rögtön utána, ahogy a feleségemmel utaztunk haza, Szegedre, egész úton arról beszéltünk, milyen kár, hogy csak most lett olyan elnöke a sakkszövetségnek, aki ennyire szereti a sportot, ennyire akar tenni a dolgokért. Szerencsére kapcsolatban maradtunk az elnök úrral, egymást követték az ötletek és a tervek, januárban abban maradtunk, hogy segítek a felkészülésben, továbbá azt találtam mondani, rendben, ha Ricsi visszatér a magyar színekhez, akkor én is játszom a budapesti olimpián. Schmidt Ádám államtitkár is beszállt a tárgyalásokba, felgyorsultak az események, és azon kaptam magam, hogy a szavamon fognak és játékosként is készülök az eseményre. 

Ritkaság a nemzetközi mezőnyben, hogy Lékó Péternek ötvenszázalékos a mérlege Magnus Carlsennel szemben (Fotó: Europress/AFP/Karim Jaafar)

– Ha már visszatért és Rapport Richárd hazatérésében is szerepet vállalt, Almási Zoltánt nem próbálta meg rávenni a játékra?
– Ezt mindenkinek magának kell érezni, szerintem Zoliban nem volt meg a késztetés, hogy visszatérjen.

– Megannyi korábbi esetet emlegethetnénk fel, amikor széthúzás terhelte a közös munkát. Most milyen a hangulat?
– Tényleg nagyon jó. Kicsit rosszul éreztem magam amiatt, hogy Bánusz Tamás és Kozák Ádám miattunk került az A-ból a B csapatba, de szerencsére ők is korrekten fogadták az új helyzetet. Külön szólnom kell Szanan Szjugirovról, aki orosz, helyesebben ugyanúgy kalmük, mint a Nemzetközi Sakkszövetség korábbi elnöke, Kirszan Iljumzsinov. Szjugirov anno hatalmas tehetségként robbant be, többszörös korosztályos világbajnok, ám Oroszországban rengeteget a jó sakkozó, nem könnyű érvényesülni, elég egy-két gyengébb eredmény, s máris mást menedzselnek. Szanan az első perctől fogva úgy viselkedett, mintha hosszú évek óta a csapat tagja lenne, nagyon örül a lehetőségnek, hogy a magyar válogatottban szerepelhet és én is azt mondhatom, öröm vele együtt dolgozni.

– Az sem okoz gondot önnek, hogy Rapport Richárd mögé, a második táblára szorul?
– Dehogy, ma már ez a legtermészetesebb dolog! Ha már ragaszkodtam Ricsi visszatéréséhez, pontosan tudtam, hogy az első tábla őt illeti meg.

– Közvetlenül az olimpia előtt sem játszott versenyen. Le tudja így mérni, hogy milyen formában van?
– Szándékosan nem indultam úgymond tesztversenyen, óvni akartam az idegrendszeremet az olimpiára.

Továbbá így az a poén, hogy az ellenfeleim is a sötétben tapogatóznak, nem tudják, mire készüljenek. A régi partijaim alapján vagy amit Vincent Keymer játszik mostanában, netán valami egészen újra? Nem felejtettem el sakkozni, azt gondolom, a vetélytársak is tudják, hogy Lékó Péter komoly sakkozó.

Nem aggódom, úgy érzem, a sakk szempontjából nagyon nehéz engem túljátszani, nem hiszem, hogy bárkitől félnivalóm lenne. Az más kérdés, hogy versenyhelyzetben, az óra ketyegése, a feszültség hatására az idegrendszer hogyan viseli majd a terheket. De tudom, hogy nem önmagamért játszom, hanem a csapatért, az országért, a válogatottért, és ez ad akkora energiát, pozitív lökést, hogy sikeresen túléljem az olimpiát.

– A magyar válogatott kilencedik kiemeltként kezdi meg az olimpiát. Általános véleményként Oroszország távollétében az Egyesült Államok, India, Kína és a címvédő Üzbegisztán kiemelkedik a mezőnyből, a mögöttük következő országok közül Magyarországgal is számolni kell. Lehet ebből akár érem is?

– Én úgy fogalmaznék, hogy az Egyesült Államok, India és Kína egyértelműen kiemelkedik. Üzbegisztán két éve hatalmas meglepetésre győzött, de miért ne okozhatna újra meglepetést, pláne, hogy fiatal sakkozók alkotják? Mögöttük egészen a tizennyolcadik kiemeltig nagyon szoros a mezőny, elég arra utalni, hogy az örmények csupán a tizenhetedikek a rangsorban. Brutálisan erős a mezőny, bravúr, szenzációs eredmény lenne az első hat közé kerülni. Közhely, mégis igaz, nem szabad a helyezéssel foglalkozni, az a lényeg, hogy játsszuk ki a tudásunkat, a maximumot teljesítsük, aztán meglátjuk, az mire elég. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy remek a hangulat a csapaton belül, amiben Ács Péter szövetségi kapitánynak fontos szerepe van, akivel egyébként 2002-ben egy csapatban szerepeltünk, amikor Bledben ezüstérmet szereztünk. Mindent megteszünk, hogy méltóképpen képviseljük a magyar sakkozás hagyományait.

Sztorizás, a sakkolimpia esélyeinek elemzése Verőci Zsuzsa nagymesterrel: