Ruhástul fürdött az MLSZ elnöke, Orbán Viktor tüzelte a játékosokat

Holnap este Hollandia lesz a magyar válogatott ellenfele a Nemzetek Ligája 3. fordulójában. Az utóbbi négy évtizedet bátran nevezhetjük a vesszőfutás időszakának, hiszen a legutóbb éppen negyven éve sikerült legyőzni a hollandokat, azóta még csak egy döntetlenre sem futotta ellenük, ráadásul többször is igen súlyos, megalázó vereséget mértek ránk. A közelmúlt tehát nem a magyar csapat mellett szól, de akár most is megszakadhat a rendkívül rossz sorozat. A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

A magyar kapusok rengetegszer vehették ki a kapujukból a labdát a hollandok elleni meccseken, itt éppen Király Gábor kényszerül erre. Fotó: magyarfutball.hu

Törvényszerű kudarcok

Valóságos vesszőfutás ez az 1985. májusa óta tartó időszak. Az első megsemmisítő csapás 1994. június 1-jén érte a válogatottat Verebes József szövetségi kapitányi korszakának az idején: Eindhovenben a világbajnokságra készülő holland válogatott 7-1-re lealázta a magyart úgy, hogy utóbbi legjobbja a kapusa, Végh Zoltán volt. A Nemzeti Sport címlapján fekete mezőben hatalmas fehér betűkkel csak ennyi állt a mérkőzésről: K. O.

A jelen lévő Puskás Ferenc ezt nyilatkozta a lapnak: – Nem vagyunk egy súlycsoportban. Ilyen játékritmushoz a magyar labdarúgók nincsenek hozzászokva. Törvényszerűen buktak el a minden tekintetben jobb hollandokkal szemben.

Ezután tizenhat év szünet következett, a hollandok ismét világbajnoki főpróbát tartottak 2010. június 5-én, nem sokkal később Dél-Afrikában ezüstérmesek lettek. A mérkőzésre egyszerre érkezett meg a két válogatott busza az amszterdami Arénába. 

Amikor a Liverpool holland sztárja, Dirk Kuyt észrevette a magyar buszról lekászálódó Gulácsi Pétert és Németh Krisztiánt, az angol klub klub utánpótlásának két tagját, lelkesen üdvözölte, majd megölelte őket, és szemlátomást egyenrangú félként beszélgetett velük. Ezt a szót, hogy egyenrangú, ebben a percben használhattuk először és utoljára ennek a találkozónak a kapcsán.

Kezdődött azzal, hogy a holland közvélemény bántóan lekezelte a magyar válogatottat, csak a nekik honfitárs szövetségi kapitányunkat, az Európa-bajnok Erwin Koemant tartották ismerősnek, a PSV sztárjáról, Dzsudzsák Balázsról több újságíró sem tudta, hogy magyar. A meccsen pedig bár Dzsudzsák szerzett vezetést a 6. percben, utána beindult a henger, 6-1-lett a vége, a sportnapilap Szégyen és gyalázat főcíme tökéletesen kifejezte a mérkőzés képét.

A balsors a következő Eb- és vb-selejtezőkön az utunkba sodorta Hollandiát, és ez a vesszőfutás folytatódását jelentette. Elsőként az ellenfél 2011. március 25-én egy habkönnyű 4-0-s győzelmet aratott Budapesten, a hollandok sebességét össze sem lehetett hasonlítani a magyarokéval. Jellemző volt a meccsre, hogy amikor valaki elismerően megemlítette Elek Ákosnak, hogy csaknem 13 kilométert futott, ő ingerülten így reagált: – De csak négyszer értem labdához! Folyamatosan szaladtam utána, de teljesen hiába. 

Volt még nagyobb fájdalom is

A találkozó utáni éjszakát a játékosok beszélgetéssel töltötték, szerették volna a négy nappal későbbi, amszterdami visszavágón visszaszerezni a megtépázott tekintélyüket. A meccs előtt bement az öltözőbe Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a hazai kudarc után is a támogatásáról biztosítsa a csapatot.

Amely aztán hamar hátrányba került, ám a szünet után ugyanilyen gyorsan fordított is Rudolf Gergely és Gera Zoltán góljaival. Ezután a hollandok fordítottak 3-2-re, amit Gera Zoltán kiegyenlített, de a hajrában a hazai csapat rúgott még kettőt – az 5-3-as vereség ellenére ekkor legalább nem érhette komoly szemrehányás a válogatottat.

Sajnos 2012. szeptember 11-én Egervári Sándor csapata ismét alárendelt szerepbe került, Hollandia már a 3. percben vezetést szerzett a Puskás Ferenc Stadionban, és Dzsudzsák Balázs ugyan négy perccel később egyenlített, az ellenfél még berámolt hármat. Az 1-4 után a Nemzeti Sport azt írta a címlapon, hogy Ez fáj!, de a szerkesztő nem sejthette, hogy létezik ennél nagyobb fájdalom is. 

Napra pontosan egy év és egy hónappal később Amszterdamban a magyar válogatottnak csak a győzelem adhatott esélyt a továbbjutásra, ennek megfelelő taktikával lépett pályára, és nagyon csúnya, 8-1-es vereségbe szaladt bele. A hatodik után Egervári Sándor a kispadon odasúgta a mellette ülő Andrusch József kapusedzőnek, hogy most kell lemondani, és a meccs után meg is tette. 

„Itt a vég!” Ez virított másnap a Nemzeti Sport címlapján, és egyelőre tényleg ott volt a vég, ami a hollandok elleni párharcokat illeti, akkor játszottunk a legutóbb ellenük. A magyar válogatott azóta megjárt két Eb-t, elért több nagyszerű eredményt, és bár most is Hollandia számít esélyesnek, jó lenne a vesszőfutásnak véget vetni.

Az utóbbi negyven év a hollandok ellen 1984. október 17.       Hollandia–Magyarország 1-2  vb-selejtező 1985. május 14.          Magyarország–Hollandia 0-1  vb-selejtező 1986. október 15.       Magyarország–Hollandia 0-1  Eb-selejtező 1987. április 29.         Hollandia–Magyarország 2-0  Eb-selejtező 1994. június 1.            Hollandia–Magyarország 7-1  felkészülési mérkőzés 2010. június 6.           Hollandia–Magyarország 6-1  felkészülési mérkőzés 2011. március 25.      Magyarország–Hollandia 0-4  Eb-selejtező 2011. március 29.      Hollandia–Magyarország 5-3 Eb-selejtező 2012. szeptember 11. Magyarország–Hollandia 1-4  vb-selejtező 2013. október 11.        Hollandia–Magyarország 8-1  vb-selejtező