Néhány héttel az Achilles-ín-műtéte után Szilágyi Áron mankóra támaszkodva tette tiszteletét a múlt héten az Országház kupolatermében, ahol a párizsi olimpián és paralimpián kiemelkedő eredményeket elérő magyar sportolókat és az őket felkészítő szakembereket tüntették ki állami elismerésekkel. A fogadásról hazafelé indulva viccesen megjegyezte, hogy elfutni úgysem tudna a kérdéseink elől, de séta közben szívesen válaszol rájuk. Így jártunk Szilágyi Áronnal, téma akadt bőven.

– A közérzetem, hála istennek, jó, bár az, hogy többen bicebócának neveztek és így köszöntöttek, az egy kicsit fáj – jegyezte meg mosolyogva a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, akit szeptember elején műtöttek meg egy sérüléssel, ami már évek óta fájdalmat okozott a sarkában. – Örülök, hogy jól halad a rehabilitációm. Még csak néhány hete volt a műtét, de már szépen begyógyult a seb, és azt mondják, ott tart a felépülésem, ahol kell. Mindenki azt hangsúlyozza, hogy most a türelem a legfontosabb, adjak időt magamnak, és ezt próbálom is megtenni. Még öt hétig van rajtam ez a csodálatos lábzsák, közben a gyógytorna zajlik, fel kell ébreszteni az izmokat, és már az erőnléti edzéseket is elkezdem, nyilván nem a bokámat, a sarkamat terhelve. A teljes rehabilitáció öt-hat hónap, azután tudom elkezdeni a vívóedzéseket.
Szilágyi Áron 2012-ben Londonban, 2016-ban Rióban, majd 2021-ben Tokióban is olimpiai bajnok volt egyéniben kardvívásban, amivel történelmet írt, a nagy sorozat azonban idén Párizsban nem folytatódott, hideg zuhannyal ért fel, hogy már az első meccsén kikapott a legjobb 32 között a jóval esélytelenebbnek tartott kanadai Fares Arfa ellen. Ugyan Szilágyi később a csapattal javított, és nagyszerű ezüstérmet szerzett Párizsban, ott lógott a levegőben, hogy esetleg befejezi a pályafutását. A 34 éves klasszis mostanra nemcsak biztos a folytatásban, hanem erőt is merítene a helyzetéből.
Szilágyi Áron: Nehéz lesz a generációváltás
– Sok minden érlelődött bennem az olimpia óta, sokat beszélgettem a párommal, családdal, barátokkal, csapattársakkal, és arra jutottam, hogy van még bennem erő, sőt kifejezetten ösztönzőleg hat rám a rehabilitáció, mert kíváncsi vagyok, milyen küzdelemmel jár, hogy lehet ebből visszajutni akár a csúcsformáig – árulta el Szilágyi. – Van bennem még pár év, amiben nemcsak a saját egyéni teljesítményemre tudok fókuszálni, hanem a csapatra is, mert olyan generációváltás előtt állunk, ami biztosan nehéz lesz a magyar kardvívásban, és az átmenetet mindenképpen szeretném segíteni.