Mint mondta, a következő igazán fontos verseny a jövő nyári világbajnokság lesz Tibilisziben, és ha addigra nem kerül 100 százalékos állapotba és nem tud oda kiutazni, akkor sincs tragédia. – Nem sietek sehova, akkor akarok újra a csapat segítségére lenni, amikor erre már valóban képes leszek – magyarázta.

Kiérződik a szavaiból, hogy a Szatmári Andrással, Rabb Krisztiánnal és Gémesi Csanáddal vállvetve megszerzett olimpiai ezüst mennyire fontos volt neki, most is elsősorban a csapatról beszél, nem az egyéni céljairól.
De vajon kárpótolta-e a csapatezüst Párizsban az egyéniben elszenvedett váratlan kudarca miatt?
– Teljes mértékben – érkezett a határozott válasz. – Nem sokat gondolok már az egyéni versenyre. Remélem, nem köveznek majd meg emiatt, de ez a vereség nem olyan érzés volt, mint amikor általában veszítek, mert sokszor veszítettem pályafutásom alatt. Inkább olyan volt, mintha ott sem lettem volna. Mintha egyszerűen lekéstem volna a versenyt, nem gördült volna be a buszom, mert nem vittem ki a pástra azt a tudást, ami bennem lakozott. Ettől persze még nem lesz kevésbé fájó az a vereség, de azzal szemben a csapatezüst, és főleg az addig vezető út pillanatai még nagyon sokáig bennem élnek majd, ebben egészen biztos vagyok.
A NOB sportolói bizottságáról: sajnálja, de nem bánja
Szilágyi Áron a párizsi olimpia alatt kampányolt is, szeretett volna bekerülni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) sportolói bizottságába, ám a szavazás végeztével nem járt sikerrel. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan éli meg a döntést másfél hónap távlatából.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!