Eddy Merckx, Stephen Roche, Tadej Pogacar. Mindössze ők hárman tudták véghez vinni azt a bravúrt, hogy egy éven belül a Giro d’Italia, a Tour de France és a világbajnoki mezőnyverseny első helyét is megszerezték. Pogacar idén csatlakozott a két elődhöz, s a sikerek módja is lehengerlő volt: a Girót majdnem tíz, a Tourt több mint hat perc előnnyel nyerte meg, a zürichi világbajnokságon pedig száz kilométerrel a cél előtt hagyta ott a fő riválisait, akik már nem tudták utolérni. Tadej Pogacar még csak huszonhat éves, de sikerei alapján már a sportág legnagyobbjai között is rendkívül előkelő helyen emlegetik a szlovén kerékpáros nevét.
Több sportágban komoly vitákba képesek bonyolódni szakértők és szurkolók arról, hogy ki minden idők legjobbja. Országúti kerékpárban viszont egyelőre még szinte teljes a konszenzus arról, hogy a belga Eddy Merckx a helyes válasz. A Kannibál, aki mindenki elől felfalta a győzelmeket, mindenki másnál több, tizenegy Grand Tourt nyert (5 Giro, 5 Tour, 1 Vuelta), övé a legtöbb szakaszgyőzelem is a háromheteseket (64). Az öt legrangosabb egynapos versenyen összesen tizenkilenc sikere van, ez szintén rekord, s Merckx az egyetlen, aki mind az öt Monumentumot legalább kétszer megnyerte. Ezek után talán már nem meglepő, hogy a belga klasszis a mezőnyversenyen szerzett világbajnoki címek számát tekintve is rekorder, igaz, három sikerével „csak” holtversenyben.
Eddy Merckx szerint Tadej Pogacar jobb nála
Mielőtt még jobban belevesznénk Merckx rekordjainak könyvébe, lássuk, mit mondott a belga klasszis Tadej Pogacarról a vasárnapi világbajnoki sikere után.
Egyértelmű, hogy most már előttem jár. Már akkor is volt ilyen érzésem, amikor láttam, mit művelt a Tour de France-on, de a világbajnokság után már kétség sem férhet hozzá.
Statisztikailag persze Pogacarnak még van mit behoznia, hogy a számok alapján is Merckx elé lehessen helyezni, de a belga legendával nem illik vitába szállni. A szlovén klasszis huszonhat esztendős, akár még tíz jó éve is lehet, elvégre idén honfitársa, Primoz Roglic harmincöt évesen lett a Vuelta a Espana győztese.
Tadej Pogacar útja a csúcsra
Pogacar 2019-ben tekert először háromhetes körversenyen, akkor a Vueltán a harmadik helyen zárt, ami azóta is a legrosszabb eredménye Grand Touron. A támadó stílusával már ekkor is sok rajongót szerzett magának, 2020-ban, a koronavírus-járvány miatt ősszel megrendezett Tour de France-on pedig végrehajtotta az első, nehezen hihető bravúrját, amikor az utolsó előtti szakaszon, az időfutamon szerezte meg a sárga trikót Roglictól, noha honfitársát egyértelműen erősebbnek várták a számban.
2021-ben már fölényesen védett címet a Touron, s elkezdte gyűjteni az egynapos sikereket is, a tokiói olimpia mezőnyversenyét pedig bronzérmesként zárta. Miközben Pogacar igyekezett minden műfajban a legjobbá válni, felnőtt mellé egy rivális, akinek szinte kizárólag a Tour de France-győzelem volt a célja, s Jonas Vingegaard 2022-ben, majd 2023-ban is elorozta a szlovén elől a sárga trikót.
Sosem tudjuk meg, hogy kettejük párharca más kimenetellel zárult volna-e, ha tavaly Pogacart, idén pedig Vingegaard-t nem akadályozza komoly sérülés a Tour-felkészülésben. Ami biztos: idén Pogacar mind a Giro d’Italia, mind a Tour de France összetettjét meggyőző fölénnyel nyerte.
Pogacar 2024-es fölénye abban is tetten érhető volt, hogy a néha saját bevallása szerint is őrült akciói is sikerrel jártak.
Márciusban szezonnyitás gyanánt nyolcvankét kilométeres szóló után lett a Strade Bianche győztese, a katalán körversenyen, majd a Tour de France-on is nyert szakaszt hatvan kilométeres szökésből, a világbajnokságon pedig száz kilométerrel a cél előtt hagyta le a legnagyobb riválisait.
– Nem tudom, meddig tart majd a Pogacar-éra, de erősebb, mint valaha, és ez még csak a kezdet – vonta le az önmaga számára is baljóslatú következtetést a világbajnokság után a holland Mathieu van der Poel, aki címvédőként idén a bronzérmet szerezte meg.
Miért nem indult Tadej Pogacar az olimpián?
Merckx 1974-es és Roche 1987-es mesterhármasához képest idén van egy jelentős különbség. 2024 olimpiai esztendő, azaz a csúcsévet ötkarikás sikerrel is lehetett volna fokozni. Pogacar azonban a tokiói bronz után idén Párizsban nem állt rajthoz. Ennek fő okaként a Giro, Tour dupla utáni extrém fáradtságot jelölte meg, de elismerte, hogy az is szerepet játszott a döntésében, hogy barátnője, a nemzeti bajnok Urska Zigart nem került be a szlovén olimpiai keretbe.
Zigart a világbajnokságon már ott lehetett, Pogacar pedig korábbi céljai teljesítése után felszabadultan koncentrálhatott az újabbra, s meg is szerezte Szlovénia első országúti kerékpáros világbajnoki címét. Délnyugati szomszédunkban az elmúlt években Roglic és Pogacar sikereinek köszönhetően nagyon népszerű lett a sportág, amit támogatóként a Mol is igyekszik meglovagolni.
Az olimpiai aranyat leghamarabb 2028-ban, Los Angelesben pótolhatja, de addig még sok nagy siker állhat Tadej Pogacar előtt. A szlovénnak még idén is van egy fontos célja: október 12-én ő lehetne a második kerékpáros az olasz Fausto Coppi után, akinek sikerül négy egymást követő évben megnyernie az egyik legrangosabb egynapos versenyt, az Il Lombardiát.
