Pedig egészen jól indult. A magyar válogatott 1933. március 5-én játszott először Hollandiában, azon belül is Amszterdamban, és 2:1-re meg is nyerte a mérkőzést, amelyen nagy meglepetésre a házigazda szerzett vezetést, Bihámy Béla a 37. percben egyenlített, majd a második félidő derekán Teleki Pál megfordította az eredményt. Ez meccs a visszavágója volt a három évvel korábbi barátságos találkozónak, amelyre a FIFA budapesti kongresszusa alkalmából került sor, és 6:2-es magyar győzelmet hozott. A hollandok valóságos futballistenként fogadták a magyarokat, Herczog Edvin, a Nemzeti Sport tudósítója lépten-nyomon azt hallotta tőlük, hogy ha megússzák 5:0-lal, akkor már büszkék lehetnek magukra. (A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.)
Megúszták, sőt összességében a magyar csapat csalódást keltett, de legalább győzött. Akkor aligha gondolta bárki is, hogy Amszterdam legközelebb 77 év múlva ad otthont a két válogatott találkozójának, a hollandok az ezt követő hat egymás elleni találkozóból ötöt Rotterdamban, egyet pedig Endhovenben rendeztek meg. Az előbbi helyszínről eleinte vegyes emlékeink lehettek, mert
1939. február 26-án világbajnoki ezüstérmesként 3:2-re vereséget szenvedtünk, holott Popovics Sándor, az ország labdarúgását alaposan ismerő edző szerint a hollandok akkoriban még fapapucsban futballoztak,
1961. április 30-án 3:0-ra nyertünk világbajnoki selejtezőn, öt évvel később pedig 2:2-re végeztünk az Európa-bajnokság selejtezőjén – ezen a meccsen az ellenfélnél már szerepelt egy bizonyos Johan Cruijff nevű játékos is többek között Piet Kaizer és Klaas Nuninga társaságában…
GÓLSZERZŐK: PIJS MIEL, JOHAN CRUIJFF, MOLNÁR DEZSŐ, MÉSZÖLY KÁLMÁN
A holland futball első aranykora a hetvenes évekre esett két világbajnoki ezüstéremmel és számos BEK-győzelemmel, a két válogatott nem futott össze ebben az időszakban. Aztán jött a mindeddig utolsó magyar győzelem, az 1984. október 17-én a 2-1-re megnyert vb-selejtező, majd a rotterdami időszak három évvel később egy tisztesnek számító 2-0-s magyar vereséggel zárult le. A következő meccset a hollandok Eindhovenbe vitték, és 7-1-re kiütötték az 1994-es világbajnokság főpróbáján Verebes József csapatát, ami egy kínos vesszőfutás kezdete is egyben.
Az egymás elleni mérkőzéseink visszatértek Amszterdamba, ahol 1933-ban tényleg egész jól indult a kapcsolat, ám az előző évtizedben ez valóságos rémálommá vált, mintha átok ült volna a magyar válogatottra. Dzsudzsák Balázs 2010 nyarán már a PSV Eindhoven sztárja volt, június 5-én ő lőtte az első gólt az Amszterdam ArenA-ban, ám csak meghuzigálta ezzel az alvó oroszlán bajszát, a hollandok ugyanis hattal válaszoltak. A holland Erwin Koeman akkor még nem tudta, hogy ez volt az utolsó meccse magyar szövetségi kapitányként, a hamarosan felálló új, Csányi Sándor által vezetett MLSZ-elnökség elköszönt tőle, és Egervári Sándort nevezte ki a helyére.
Amszterdamban jött a legcsúfosabb vereség
Az új kapitány és a válogatott balszerencséjére a sors az útjába sodorta Hollandiát a következő Európa- és világbajnoki selejtezősorozatban is, és idegenben mindkétszer Amszterdam adott otthont a mérkőzésnek. Az első vállalható módon zajlott le, a szünetben a hazai csapat vezetett, Rudolf Gergely és Gera Zoltán azonban megfordította az eredményt, utána a hollandok dupláztak, Gera egyenlített, ám a végén 5-3-as hazai siker született. Ezután virradt fel 2013. október 11-ének a napja, amikor a magyar válogatottnak győznie kellett volna a pótselejtezőhöz, ám történetének egyik legcsúfosabb vereségébe futott bele: a 8-1-es kudarc után Egervári Sándor le is mondott a tisztéről.
Amszterdamban tehát egy győzelem és három vereség a magyar mérleg lehangoló 7-20-as gólkülönbséggel. Szombaton este ismét összecsap a két válogatott egymással, és ismét Amszterdamban, a ma már Johan Cruijff nevét viselő stadionban. Ahogy mondani szokták, egyszer minden sorozat megszakad, így a rossz is – ebben is reménykedhetünk.
