Lőw Zsolt tovább szárnyal, csak az újpestieknek és fradistáknak okoz csalódást…

Folytatódik a sikersztori, újabb világklasszis tréner, ezúttal Jürgen Klopp mellett dolgozhat Lőw Zsolt. A német első- és másodvonalban is több idényt lehúzott, korábbi 25-szörös hátvéd olyan csapatoknál dolgozott Thomas Tuchel segítőjeként, mint a BL-döntős Paris Saint-Germain, a Bajnokok Ligája-győztes Chelsea és a Bayern München. Most ismét munkába áll, a Red Bull-csoport futballfejlesztési igazgatójaként dolgozik Klopp embereként. Lőw Zsolt nem tartja elképzelhetetlennek, hogy idővel valamelyik magyar csapat is csatlakozzon a hét klubot – RB Leipzig, RB Salzburg, Leeds United, Paris FC, New York Red Bulls, Bragantino és Omiya Ardija – a soraiban tudó Red Bull Globalhoz.

Lőw Zsolt újabb nagy lehetőséget kapott az élettől Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

– Ezek szerint a Red Bull tényleg szárnyakat ad?
– Velem kapcsolatban ez biztosan igaz, hiszen annak idején, 2012 és 2018 között dolgoztam már a Red Bullnál. Akkor is megkaptam a lehetőséget tőlük, holott még nem volt edzői végzettségem, csak egy menedzseri papírom, amit egy MLSZ által indított tanfolyamon szereztem meg. 

Az akkori mentorom, Ralf Rangnick meglátta bennem a lehetőséget és elhívott Salzburgba, ahol az RB Salzburg második csapatának számító FC Liefering pályaedzőjeként kezdtem,

majd folyamatosan lépkedtem előre a házi rangsorban, egészen az RB Leipzig pályaedzői tisztségéig. Utóbbival egészen a Bundesliga második helyéig és a Bajnokok Ligájáig jutottam el. Ez volt az első alkalom, amikor megtapasztaltam, milyen is a légkör a BL-ben.

Amikor véget ért Jürgen Klopp-pal a reggeli, pontosan tudta, a kirakósban az utolsó darab is a helyére került. Fotó: Árvai Károly

– Mennyire számított a kiválasztásánál, hogy komoly Bundesliga-múlt állt játékosként a háta mögött? Hiszen a német élvonalban a Cottbus, a Mainz és a Hoffenheim mezét is viselte…
– Természetesen sokat nyomott a latban, ráadásul éppen a Hoffenheimnek köszönhetem, hogy elindultam az edzői pályán. Ralf hívására érkeztem a klubhoz egy igencsak sikertelen, a Hansa Rostocknál eltöltött időszak után. Itthon mindenki szidott, hogy válogatottként a harmadosztályba igazoltam, de az idő igazolta, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam meg. Aztán pályafutásom egyik legnagyobb sikertörténete vált ebből a kapcsolatból, hiszen két év alatt a harmadik ligából a Bundesligába jutottunk, ráadásul kivertük a Bayernt a kupából. 

Ha ezt a döntést akkor nem hozom meg, akkor az edzői karrierem sem így alakul.

Ralf ekkor ismert meg játékosként és emberként is, látta, hogy szorgalmas, céltudatos játékos vagyok, akire mindenben számíthat, holott nem én voltam a világ legjobb labdarúgója. Még akkor is segítettem mindenben a csapatnak, ha éppen sérült voltam, vagy egyéb okok miatt nem játszottam. Ezek a tulajdonságaim miatt döntött úgy 2012-ben Ralf, hogy felhív és csatlakozhattam a Red Bullhoz. Azt mondta, menjek nyugodtan, megtalálja számomra a legtesthezállóbb feladatot. Így kezdtem el pályaedzőként dolgozni, és legnagyobb büszkeségemre a sikeresnek tartott focikarrieremet alaposan felülmúltam eddigi edzői pályafutásom során.

Zongorázni lehet a különbséget a játékos és az edzői karrierje között 

– Ebben egészen biztos lehet, hisz nem megbántva önt, zongorázni lehet a különbséget az eredményesség tekintetében.
– Ez kétségtelen tény, de a játékosmúltammal is elégedett vagyok. Persze az is tény, hogy 

edzőként lettem osztrák, német, francia bajnok, Bajnokok Ligája-győztes, világ- és Szuperkupa-győztes, 

de számos más sikert is elértem az elmúlt tizenöt évben.

– Mennyire számított bele a mostani kinevezésébe, hogy hat sikeres esztendőt lehúzott már a Red Bullnál?
– Abszolút mértékben, hiszen amikor először a Red Bullhoz kerültem, Oliver Mintzlaff már akkor is tagja volt a vezetőségnek. Mára ő lett a nagyfőnök. Végigkövette, hogy az osztrák másodosztálytól milyen munkát végeztem a Bundesliga dobogójáig. Ugyancsak sokat köszönhetek a Bayern München egykori csatárának, Mario Gomeznek, aki a Red Bull Global technikai igazgatója. Az elmúlt két évben mindketten folyamatosan azon voltak, hogy visszacsábítsanak a Red Bullhoz. Ha ők nincsenek, ez a lehetőség valószínűleg nem adatik meg.

Lőw Zsolt neve ott szerepelt azon nevek között Jürgen Klopp noteszében, akikkel dolgozni akart. Fotó: Europress/AFP

– Jürgen Klopp nem is játszott szerepet a szerződtetésében?
– Dehogynem, ő volt az, aki feltette az i-re a pontot. Ő járult hozzá ahhoz, hogy én legyek a jobbkeze, az RB Global futballfejlesztési vezetője. És ami igazán nagy szó, hogy nemcsak hozzájárult, hanem kimondottan támogatta ezt a döntést, ráadásul a nevem ott szerepelt azon nevek között a noteszében, akikkel dolgozni akart.

Mire véget ért a reggeli, minden a helyére került

– Hogyan képzeljük el azt a bizonyos Klopp–Lőw-megbeszélést, aminek a végén munkatársak lettek? Egyszer csak csörgött a telefon és a vonal végén Klopp jelentkezett?
– Igazából nem csörrent meg a mobilom, egy találkozónk volt, egy közös reggeli, amit Mario Gomez szervezett. Ott találkoztam Jürgennel és a szűk stábjával. A kellemes és minden szempontból hasznos beszélgetés végére meggyőzött a csatlakozásról. 

Ismertem már őt korábbról, hiszen a Premier League-ben ellenfélként nem is egyszer találkoztunk a Chelsea és a Liverpool edzőiként. 

A meccsek előtt és után már beszélgettünk egymással. Ugyanakkor ilyen intenzíven most kerültünk először kapcsolatba. Amikor véget ért a reggeli, pontosan tudtam, a kirakósban az utolsó darab is a helyére került.

A Tuchel–Lőw edzőpáros legnagyobb szakmai sikere eddig, hogy a Chelsea megnyerte a BL-t:

Öt perc választotta el attól, hogy négy év alatt három csapattal három BL-döntőt vívjon

– Eszébe jutott netán az ominózus reggelit követően, ha Thomas Tuchel magával viszi az angol válogatotthoz, lemarad erről a lehetőségről?
– Thomas mellett fantasztikus hat évet töltöttem el, és elképesztő sikereket értünk el közösen. Csak gondoljon mindenki bele: a Paris Saint-Germain gárdájával bejutottunk a Bajnokok Ligája döntőjébe, aztán a Chelsea-vel meg is nyertük a BL-t, majd a Bayernnel mindössze öt perc választott el minket a négy év alatti harmadik Bajnokok Ligája-finálétól. Igazi sikertörténet a miénk, hiszen több mint tizenkét trófeát nyertünk a csapatainkkal hat év alatt, és legalább háromszázötven meccsen ültünk egymást segítve a kispadon. Mindez nagyon intenzív időszak volt. 

Amikor Thomas megkapta a lehetőséget az angol szövetségtől, hogy ő lehet az angol válogatott szövetségi kapitánya, ami a szíve vágya volt, elgondolkodtam, nekem talán inkább kis pihenőre lenne szükségem az igencsak munkás tizenkét év után, és végiggondolni, hogy merre tovább.

Nem akartam elhamarkodott, gyors döntést hozni és beleugrani valamibe. Most már egyértelmű, hogy jól döntöttem, kitisztult a fejem, végre több időt tölthettem a családommal. Persze nem volt könnyű egy olyan kapcsolat végére érni, ami a szakmaiságon túl már baráti is volt. De a sors úgy rendelte, hogy mindez így történjen.

Thomas Tuchel és Lőw Zsolt közös munkája igazi sikertörténet. Fotó: DPA Picture-Alliance via AFP

– Beszélt már Thomas Tuchellel a kinevezése óta?
– Még nem, hisz mindez még nagyon friss, ráadásul hétfőn hosszú útra mentünk Jürgennel. Felkerestük a brazil csapatot és ma utazunk tovább az amerikai Red Bull csapathoz, majd a következő utunk február 13-án Japánba vezet majd. Azonnal fejest ugrottam a munkába, így ennek a beszélgetésnek nem most van itt az ideje.

– Annak idején, 2018-ban milyen előzmények után kereste meg Tuchel azzal, hogy a PSG-nél legyen a pályaedzője?
– Bármilyen hihetetlen, de nemcsak Ralf Rangnicknak voltam a játékosa annak idején, hanem a Mainznál Thomasnak is, hiszen amikor 2009-ben megérkeztem a klubhoz és feljutottunk a Bundesligába, ő lett a csapat edzője.

– Csak az ne mondja, hogy Kloppnak is volt már a játékosa…
– Nem, bár lehetett volna némi kapcsolódás, ugyanis a Mainzba igazolásom előtt ő irányította a csapatot. Mondhatni, akkor még elkerültük egymást.

Másra vágyott, így Tuchel ajánlatát fogadta el

– Visszatérve Thomas Tuchelhez, hogyan alakult a viszonyuk a nagy párizsi egymásra találásig?
– Két évig volt az edzőm, és amikor már a sérüléseim miatt a visszavonulásomon gondolkodtam, felvetődött, mi lenne, ha a stábjában dolgoznék. Ekkor azonban a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy hazajövünk. Azonban a kapcsolatunk ettől nem szakadt meg, folyamatosan kerestük egymást. 

Aztán amikor már mindketten letettünk valamit az asztalra – ő a Dortmund mestereként, én az RB Leipzig pályaedzőjeként – jött a párizsi lehetősége, és akkor felhívott. Akkor úgy éreztem, a Red Bullnál eltöltött hat év után valami másra vágyom, így elfogadtam a felkérését. 

Megjegyzem, az utolsó évben mi másodikok lettünk, míg Thomas a Dortmunddal „csak” harmadik. Ezt azért viccelődve sokszor felemlegetettem neki a közös évek során…

Rengeteg világsztárral dolgozott már, de arra mindig vigyázott, hogy a nagy tisztelet a pályán ne látszódjon meg. Fotó: DPA Picture-Alliance via AFP

– Olyan játékosokkal került munkakapcsolatba, akik minden edzőnek a kívánságlistáján szerepelnek. Milyen volt a világsztárokkal együtt dolgozni?
– Szinte minden volt játékosomra, akikkel együtt dolgozhattam, szívesen gondolok vissza. Hiszen az idő, ugyanúgy, mint annak idején a sorkatonaság esetében, mindent megszépít. De igazán nem is volt erre szükség, hiszen mindenkivel szívesen dolgoztam együtt. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy Magyarországról indulva a Red Bullon keresztül vezető úton eljutottam oda, hogy ilyen világsztárokkal dolgozhattam. Arra nagyon vigyáztam, hogy ez a nagy tisztelet azért a pályán ne látszódjon meg.

– Nézzünk egy-két példát! Neymar...
– Hozzá például teljesen másként kellett viszonyulni, mint az összes többi játékoshoz. 

Nagyon különleges volt vele a munka, és rengeteget tanultam ebből a munkakapcsolatból. 

Hogy a viszonyunk milyen volt, azt talán jól bizonyítja, hogy amikor Thomasszal eljöttünk Párizsból, búcsúajándékként kaptam tőle egy névre szóló dedikált mezt.

– Kylian Mbappé.
– Kyliannal az elején a nyelvi nehézségek miatt lassabban sikerült kialakítani bensőséges kapcsolatot, ám ahogy javult a francianyelv-tudásom, sikerült összecsiszolódnunk. 

Egy mosolygós, vidám srác, aki a hatalmas, rá nehezedő nyomás ellenére mindig jókedvűen végezte az edzéseket. 

Nagy büszkeségemre tőle is őrzök egy személyes üzenetet tartalmazó dedikált mezt.

– A Bayernnél olyan igazi klubikonokkal is dolgozhatott, mint Manuel Neuer vagy éppen Thomas Müller.
– Nagyon nehéz volt nekik bármi újat mutatni, de megvolt a kölcsönös tisztelet egymás iránt. 

Müller már több is, mint egy játékos, hiszen az öltözőre is nagy hatással volt, a mi öltözőnk ajtaja is nyitva állt előtte, meghallgattuk, bármilyen észrevétele vagy elgondolása volt a csapattal kapcsolatban.

Manuel esetében azért alakult ki egyfajta baráti viszony, mert a sérülése ellenére is benne bíztunk, nem igazoltunk a helyére másik kapust, hanem felépítettük újra. Nagyon hálás volt mindezért.

Mindig vigyázott, nehogy túl közel engedjen magához egy játékost

– Ha egy játékosnak gondja, ötlete támadt, kit keresett fel kettőtök közül?
– Ez teljesen változó volt. A párizsiaknál volt az úgynevezett csapattanács, a tagjai együtt, egységes álláspontot képviselve jelentek meg kettőnknél, és közvetítették a csapat észrevételeit, kéréseit. De az is előfordult, hogy egyénileg kerestek fel minket. Erre akár a pályán, edzés közben is sor került, ilyenkor leültünk egy-egy labdára és beszélgettünk egy nagyot. Kötetlenek voltak ezek a beszélgetések, de nagyon fontos volt, hogy tudjuk, mennyire engedhetjük közel magunkhoz a játékosokat. Meghallgatni meg kellett őket, de azt a játékosoknak is tudniuk kellett, meddig mehetnek el. Ha kizárólag engem tiszteltek meg a mondanivalójukkal, azt mindig megszűrve adtam tovább Thomasnak, hogy csak a lényegről értesüljön, ráadásul olyan formában, ahogy annak el kellett jutnia.

Legemlékezetesebb vezetőedzői meccse a BL-ben volt, amikor abszolút az ő döntései alapján győztek a Manchester United ellen. Fotó: DPA Picture-Alliance via AFP

– Néhány mérkőzésen vezetőedzőként is irányíthatta ezeket a sztárcsapatokat. Ilyenkor teljesen szabad keze volt az oldalvonal mellett?
– Ilyenkor mindig adott protokoll szerint jártunk el. Thomas tartotta meg az utolsó taktikai megbeszélést a stadionon kívül, ám onnantól kezdve rám bízta a csapatot. Én tartottam az öltözői eligazítást az öltözőben, a szünetben és a meccs végén az értékelést. 

Nem titok, meccs közben kommunikáltunk egymással, úgy tekintett erre, hogy ő a lelátóról elmondja a véleményét, de a döntést mindig rám bízta.

 Például a Manchester United elleni BL-meccsen a pálya széléről teljesen másként láttam bizonyos szituációkat, mint ő a lelátóról, és hagyta, hogy az én elképzeléseim valósuljanak meg.

– Visszakanyarodva a Red Bull Globalhoz. Lát-e lehetőséget arra, hogy a jövőben egy magyar klub is csatlakozzon a jelenlegi hét csapathoz?
– Nem zárom ki ezt a lehetőséget, de ezzel kapcsolatban nyilván semmilyen információt nem árulhatok el. A pozíciómnál és a munkámnál fogva tudnék a magyar futballnak segíteni, de ez egy stratégiai döntés, és az sem biztos, hogy a Red Bull gondolkodik a bővítésen.

Lőw Zsolt se az Újpest, se a Fradi vezetőedzője nem lesz. Fotó: DPA/Sports/Tom Weller

– Nem titok, hogy a vére is lila-fehér. Van esély arra, hogy egyszer az Újpest vezetőedzője legyen?
– Noha tényleg lila-fehér a vérem, de remélem, nem hangzik nagyképűnek, a pályafutásom és az utam jelenleg más irányba vezet. 

Eddig is nagyon sokat segítettem, és segíteni is fogok az Újpestnek a háttérből, és úgy gondolom, nagyobb értékkel tudok szeretett klubomnak külföldről segíteni. 

Ugyanakkor nagyon megtisztelő, hogy minden nagyobb változásnál felvetődik a nevem a klubnál. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az újpesti víztorony mellől idáig eljutottam. Mindennek ellenére úgy vélem, nem az én utam az újpesti vezetőedzői poszt.

– Mi lenne a válasza akkor, ha a nagy rivális, a nemzetközi mezőnyben is egyre eredményesebb Ferencváros hívná?
– Nem tagadom, vannak ferencvárosi kötődésű barátaim, akik már gratuláltak a mostani kinevezésemhez. Amíg egymás ellen játszottunk, addig hatalmas volt a rivalizálás köztünk a pályán. 

Az idő azonban ezeket a rivalizálásokat barátsággá alakította át, például Vincze Ottóval vagy Hajnal Tamással. Örülök annak, hogy a Fradi ilyen sikereket ér el,

és azt vallom, mindenkinek túl kell lépnie a saját árnyékán. Én lila-fehér vérűként el tudom fogadni azt, hogy a zöldek sikerei igenis a magyar labdarúgás érdekeit szolgálják. De semmilyen körülmények között nem tudnám azt elképzelni, hogy valaha is a Ferencváros vezetőedzője legyek.

Az a bizonyos, nagy győzelem a Bajnokok Ligájában: Bayern München–Manchester United 4-3.