Nagy tévés vetélkedők tízmilliókat érő kérdése lehetne: kik voltak a magyar cserejátékosok azon az összecsapáson, amely a mai napig csodálatos emlék. Nem vagyunk benne biztosak, hogy sokan tudnák erre a választ. Pedig az 1986-os mexikói foci-vb belépőjegyét is itt váltotta meg a magyar csapat.
Az 1986-os foci-vb előtt 15 hónappal éltük meg ezt a csodálatos győzelmet
A magyar kispadon Szokolai László, Csuhay József, Fitos József, Bodonyi Béla és a cserekapus, Szendrei József ült. Szendrei akkor az Újpesti Dózsa kapusa volt, de a válogatottban Mezey György akkor már egyértelműen Disztl Péter mellett tette le a voksot. Az, hogy
Szendrei mindössze tíz alkalommal lehetett válogatott,
jól mutatja, mennyire nehéz volt akkoriban bekerülni a magyar válogatottba.
– Nekem ez a tíz válogatottság is örök emlék marad – mondta Szendrei, amikor arra emlékeztettük, hogy cserekapusként ülte végig a bécsi összecsapást. – Egy szövetségi kapitánynak mindig nehéz dolga van, hiszen a kapusposzton összesen egy játékosra van szüksége. Akkoriban Disztl Péterrel és Andrusch Józseffel versenyeztünk a válogatott egyes számú mezéért. Nincs bennem sem harag, sem keserűség azért, amiért nem védhettem többször a nemzeti csapatban.
Nem véletlenül nem cserélt Mezey György
Szendrei szerint az a bécsi este mindenki számára felejthetetlen volt. Az egykori kiváló kapuvédőt is meglepte, amikor elmondtuk neki, hogy Mezey György szövetségi kapitány senkit sem cserélt be a bécsi vb-selejtezőn.
– Mivel tényleg nagyon jól játszott a csapat, Mezey nem akart belenyúlni a kezdő tizenegybe – mondta Szendrei. – Utólag valóban el lehetne gondolkodni azon, hogy a mérkőzés vége felé miért nem kapott valaki pár percet. Ez azonban ma már történelem.
Emlékszem, a lefújás után földöntúli boldogságban úsztunk. Már a mérkőzés alatt is többször lúdbőrös lettem, a lelátó tele volt magyar emberekkel, fogalmam sincs, hogyan kerültek oda ennyien.
Pedig az osztrák csapat nagyon jó erőkből állt. Mégis sikerült legyőzni őket. Már 1984 szeptemberében, Budapesten is mi nyertünk 3-1-re úgy, hogy a szünetben még Ausztria vezetett a Népstadionban. Bécsben azonban nem volt kegyelem.
Az osztrák csapatba 17 hónapos szünet után tért vissza Hans Krankl, aki akkor a legeredményesebb focista volt nemzeti színekben. Ausztriának ez a meccs volt az utolsó lehetősége arra, hogy versenyben maradjon a továbbjutásért. A magyarok 3-0-s győzelme ezt tette semmissé.
Fotó: Németh Ferenc / MTVA Sajtó- és Fotóarchívum
– Szolid bulit engedélyezett Mezey György a mérkőzés után – folytatta az emlékek idézését Szendrei József. – Gyönyörű gólokat rúgott Kiprich és Détári. Bárcsak a világbajnokságra is maradt volna ezekből a gólokból. Nekem elég furcsa kimondani, hogy ennek már 40 éve. Anno senki sem gondolta volna, hogy a következő négy évtizedben Magyarország nem jut ki egyetlen világbajnokságra sem.
Fájó emlék az 1986-os mexikói foci-vb
Szendrei József az 1986-os mexikói világbajnokságot is szóba hozta. Nem véletlenül. Hiszen ő az a magyar kapus, aki az eddigi utolsó győztes vb-mérkőzésen állt a magyar válogatott kapujában. Mindez a mexikói Leónban történt 1986. június 6-án. Négy nappal azután, hogy a szovjetek 6-0-ra verték a magyarokat.
– A borzalmas emlékű 0-6 után Mezey György úgy döntött, hogy nekem ad lehetőséget. Ez az ő döntése volt egyedül. Ha az 40 millió forintos kérdés volt, hogy hányat cserélt a kapitány Bécsben, akkor 80 milliós lehetne, hogy ki az a magyar kapus, aki az eddigi utolsó olyan vb-mérkőzésen védett a magyar csapat színeiben, amelyen nem kaptunk gólt és nyertünk is. Ez voltam én, Kanada ellen, ahol 2-0-ra nyertünk.
Máig ott motoszkál bennem a kérdés, hogy a győzelem után miért nem kaptam meg a bizalmat a franciák ellen is. Rengeteg újságíró utazott ki Mexikóba, de senki sem tette fel ezt a kérdést.
Mindenesetre én arra az egy vb-mérkőzésre is büszke vagyok, ez elvehetetlen tőlem. Ma már ez sem fáj annyira, 1986-ban rosszabbul viseltem mindezt. Amikor hazatértünk, adtam egy interjút a Magyar Ifjúság című hetilapnak. Óriási csalódás volt számomra, hogy nem védhettem Franciaország ellen – szó szerint ezt mondtam az újságíró kérdésére. Viszont ebből az interjúból nem ez maradt meg az embereknek, hanem az, hogy a válogatott étkezéséről beszéltem. A tésztákról meg a zabpehelyről, amit ettünk. Mondjuk a cikk szerzője is rátett erre egy lapáttal, mert az írás címében is azt kérdezte, hogy sok volt-e a tészta, amit megettünk.
Mexikó: egy máig kibeszéletlen történet
Az 1986-os vb-kudarc után Mezey György lemondott a szövetségi kapitányi tisztségről, s az ő, három éven át sikert sikerre halmozó csapata soha nem állt össze újra. Ma már mindenki sajnálja ezt, mert annak az együttesnek a tagjai még az 1990-es olaszországi vb-n is nyugodtan együtt játszhattak volna. Osztja ezt a nézetet Szendrei József is, aki szerint a mexikói kudarc kibeszélésére máig nem került sor.
– Amikor találkozunk az egykori társakkal, rendre szóba kerül Mexikó meg az oda vezető út, de arra még nem volt példa, hogy valamennyien leüljünk és kibeszéljük magunkból a történteket.
Hogy erre nem volt igény? Nem tudom. Akkoriban kicsit más volt a helyzet. Amikor hazatértünk Mexikóból, nem volt senkinek kedve beszélni.
Aztán múltak az évek, s ma már talán nem is lenne érdekes ez a sztori. Pedig ez egy tényleg kibeszéletlen történet.
Szendrei felvetése jogos. Olyan ez, mint a földre leszórt puzzle-darabok, amit nem lehet összerakni, mert egy-egy darab hiányzik belőle. Az Újpesti Dózsa egykori kapusa szerint külföldön ezt is másképpen kezelik.
Fotó: Mirkó István / MI
Felidézte, hogy amikor a brazilok 2014-ben hazai pályán 7-1-re kaptak ki a németektől a világbajnokság elődöntőjében, sokkal nyíltabban kezelték ezt a számukra döbbenetes szituációt. Nálunk viszont ez a szembenézés 1986-ban elmaradt. Azóta egyszer sem beszélt Mezey Györggyel, akinek az egész csapat sokat köszönhetett. Szendrei szerint a kapitány érdeme volt az a három év, amikor tényleg csúcson volt a magyar labdarúgó-válogatott.
– Ma már nem fáj semmi Mexikóval kapcsolatban.
A bécsi mérkőzésnek most van a 40. évfordulója, a mexikói vb-nek jövőre lesz. Az 1986-os vb-fiaskót csak azzal lehetne feledtetni, ha Magyarország ott lenne a 2026-os világbajnokságon.
Ha lesz egy kis szerencsénk, akkor akár ki is juthatunk – mondta Szendrei, aki szerint a legutóbbi években nem kerülte el Marco Rossi csapatát a szerencse. Erre most is nagyon nagy szükségünk lesz.
Szendrei József elszakadt a magyar labdarúgástól
Szendrei József mára teljesen elszakadt a magyar labdarúgástól. Amikor 1992-ben hazatért Spanyolországból (ott előbb a Malaga, majd a Cádiz kapusa volt), azt hitte, számítanak a szakértelmére. Ehhez képest csak egyszer, az 1996-os atlantai olimpiára kijutó magyar válogatottnál vállalt edzői feladatot, de ezt a munkáját sem fejezte be. Egy évig dolgozott Dunai Antal és Bene Ferenc mellett.
– Egy évig bírtam azt a közeget, aztán belefáradtam, s eljöttem onnan. Ez volt az utolsó szerepvállalásom a magyar labdarúgásban. Inkább az üzleti életben teljesedtem ki, s ebben dolgozom – igaz, ma már nyugdíjasként –; csak azért járok be a céghez, hogy a fiam érezze a törődést.
