Pölöskei Gábor több klubnál is nevet szerzett magának. A boldog emlékezetű „Bácsi kérem, hol lehet itt focizni?” tehetségkutatóban figyelt fel rá a Rába ETO, a középiskolát már Győrben kezdte el, negyedikes gimnazistakánt pedig már bemutatkozhatott az NB I-ben is. Onnan került a Ferencvárosba, majd az MTK-ba, ahol ma, 65 évesen az utánpótlás szekció vezetője, de még játékosként megfordult a svájci Delémont-ban is.
Mindebből kiderül, hogy Pölöskei Gábor győriként pályára lépett a Ferencváros ellen, majd fradistaként a győriek ellen, így bőven van élménye a két csapat összecsapásairól, jó is, rossz is. Ráadásul ez éppen arra az időszakra esik, amikor az ETO és a Ferencváros a bajnoki címért harcolt egymással. Győriként kedvezőbb a mérlege, 1979. június 13. és 1981. március 8. között öt bajnoki meccsből három győzelemnek örülhetett és egy vereség miatt szomorkodhatott, egyszer pedig döntetlen lett az eredmény.
– Az igaz, hogy az első Fradi elleni mérkőzésem 2-1-es kudarccal zárult, de tíz nappal később a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjében is mi játszottunk a serlegért, és akkor mi nyertünk 1-0-ra – egészíti Pölöskei Gábor a statisztikát. – Kovács Imrének köszönhetem azt, hogy fiatalon bekerültem a csapatba, már 1978-ban is játszottam a felnőttek között. Ez a kupagyőzelem óriási siker volt, a bajnokságban csak a hatodik helyen végeztünk.
Pölöskei Gábor nem mondhatott nemet a Ferencvárosnak
Ezután a Győrnek egy 13. hely következett, majd a kiesés ellen harcolt, Pölöskei Gábort pedig 1981 nyarán hívta a Ferencváros. Közben 1980. szeptember 24-én, nem egészen három héttel a huszadik születésnapja előtt debütált a válogatottban is, a spanyolok ellen 2-2-re végződött mérkőzésen a 12. percben állt be a megsérült Nagy László helyére a Népstadionban. Két héttel később Bécsben az osztrákok ellen már végig a pályán volt, de ezután legközelebb csak 1982. februárjában, már a Ferencváros játékosaként ölthette magára a címeres mezt.
– Egy-két edzésen még részt vettem az új edzővel, Verebes Józseffel, aki azt mondta, edzőként senki sem tud nekem többet adni, mint ő, de utána már mentem a Fradiba, pedig mindenki marasztalt. Az ETO komoly szerződést kínált, benne bebútorozott lakással, ráadásul akkoriban nem volt egyszerű az egyik klubból a másikba igazolni.
Más világ volt még a magyar futballban a rendszerváltás előtt, hiába járt le egy szerződés, ha egy klub nem akarta elengedni a játékosát, és nem írta alá az átigazolási lapot, akkor maradni kellett. Pölöskei Gábor megtartásáért és megszerzéséért is komoly erők mozdultak meg,
az előbbiért maga Horváth Ede, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vörös báróként emlegetett nagy hatalmú vezérigazgatója is lobbizott, végül az MLSZ elnökének, Szepesi Györgynek a közbenjárására sikerült elintézni az átigazolást.
Pölöskei Gábor utólag azt mondja, ha valakit 21 évesen az ország legnépszerűbb csapata hívja, akkor nem a pénz a legfontosabb szempont. Igaz, Verebes József irányításával a győriek megnyerték a következő két bajnokságot, éppen a többnyire Pölöskei Gáborral felálló Ferencváros orra előtt…
Verebes József külön készült Pölöskei Gáborra
– Az első Fradi elleni meccsemen az ősszel kikaptunk Győrben, majd a tavasszal a kettőnk meccsén dőlt el, melyikünk nyeri a bajnokságot. Az Üllői úton harmincezer ember zsúfolódott be a stadionba, a mellette emelkedő felüljárón megálltak az autók, a televízió élőben adta a meccset, óriási hangulatban és feszültségben futballoztunk a zuhogó esőben.
Verebes József az első félidőben Csonka Gyulát, a másodikban Szijártó Lászlót játszatta jobbhátvédként azzal a feladattal, hogy menjenek előre, és engem védekezésre kényszerítsenek.
Mi szereztünk vezetést, utána Nyilasi Tibor kihagyott egy nagy helyzetet, aminek meglett az ára, mert az ETO fordított, és végül óriási meccsen 4-3ra nyert, amivel megnyerte a bajnokságot. Fél év múlva, a következő bajnokságban 3-0-ra kaptunk ki az Üllői úton, de a tavaszi, győri mérkőzés szintén az aranyéremről szólt. Sajnos azon keresztszalag-szakadás miatt nem játszhattam, pedig óriási mérkőzést játszott a két csapat vasárnap délelőtt, óriási hőségben.
A győri stadionba 28 ezer néző szurkolt a két csapatnak 1983. május 22-én, a fővárosból a városba vezető M1-es sztrádán haladni is alig lehetett a rengeteg autótól. Nyilasi Tibor három góljával a Ferencváros állt nyerésre, ám az utolsó percekben Burcsa Győző kiegyenlített, és az ETO bezsebelte egymás után a második bajnoki címét. Pölöskei Gábor fradistaként négyszer lépett pályára volt klubja ellen, egy győzelem és három vereség volt a mérlege, és lecsúszott két bajnoki címről. Erről egy Magyar Nemzetnek adott interjújában lassan öt éve ezt mondta:
Nem bántam meg a váltást. Az ország egyik legerősebb csapata hívott, és akkor a főváros számított a magyar futball központjának. Lehet, hogy nem nyertem bajnokságot a Fradival, de Győrből nagy valószínűséggel nem lehettem volna válogatott, nem játszottam és rúgtam volna gólokat világbajnokságon.
Adódik a kérdés, mit vár a Győr és a Ferencváros következő találkozójától, amelyen a Fradinak a bajnoki cím a tét.
– Mi a nyolcvanas évek elején ki-ki meccseket játszottunk egymással, most más a helyzet – feleli. – Az ETO újoncként nagyszerűen szerepelt különösen a tavasszal, már révbe ért a negyedik hellyel és az indulással a Konferencialigában, a Ferencvárosnak pedig az újabb aranyérme múlik az eredményen. A győriek jó formában vannak, és szerintem a Fradi lesz a bajnok, és az is meglehet, a Győrnek megmarad az idei veretlensége.
