Pölöskei Gábor több klubnál is nevet szerzett magának. A boldog emlékezetű „Bácsi kérem, hol lehet itt focizni?” tehetségkutatóban figyelt fel rá a Rába ETO, a középiskolát már Győrben kezdte el, negyedikes gimnazistakánt pedig már bemutatkozhatott az NB I-ben is. Onnan került a Ferencvárosba, majd az MTK-ba, ahol ma, 65 évesen az utánpótlás szekció vezetője, de még játékosként megfordult a svájci Delémont-ban is.

Mindebből kiderül, hogy Pölöskei Gábor győriként pályára lépett a Ferencváros ellen, majd fradistaként a győriek ellen, így bőven van élménye a két csapat összecsapásairól, jó is, rossz is. Ráadásul ez éppen arra az időszakra esik, amikor az ETO és a Ferencváros a bajnoki címért harcolt egymással. Győriként kedvezőbb a mérlege, 1979. június 13. és 1981. március 8. között öt bajnoki meccsből három győzelemnek örülhetett és egy vereség miatt szomorkodhatott, egyszer pedig döntetlen lett az eredmény.
– Az igaz, hogy az első Fradi elleni mérkőzésem 2-1-es kudarccal zárult, de tíz nappal később a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjében is mi játszottunk a serlegért, és akkor mi nyertünk 1-0-ra – egészíti Pölöskei Gábor a statisztikát. – Kovács Imrének köszönhetem azt, hogy fiatalon bekerültem a csapatba, már 1978-ban is játszottam a felnőttek között. Ez a kupagyőzelem óriási siker volt, a bajnokságban csak a hatodik helyen végeztünk.
Pölöskei Gábor nem mondhatott nemet a Ferencvárosnak
Ezután a Győrnek egy 13. hely következett, majd a kiesés ellen harcolt, Pölöskei Gábort pedig 1981 nyarán hívta a Ferencváros. Közben 1980. szeptember 24-én, nem egészen három héttel a huszadik születésnapja előtt debütált a válogatottban is, a spanyolok ellen 2-2-re végződött mérkőzésen a 12. percben állt be a megsérült Nagy László helyére a Népstadionban. Két héttel később Bécsben az osztrákok ellen már végig a pályán volt, de ezután legközelebb csak 1982. februárjában, már a Ferencváros játékosaként ölthette magára a címeres mezt.
– Egy-két edzésen még részt vettem az új edzővel, Verebes Józseffel, aki azt mondta, edzőként senki sem tud nekem többet adni, mint ő, de utána már mentem a Fradiba, pedig mindenki marasztalt. Az ETO komoly szerződést kínált, benne bebútorozott lakással, ráadásul akkoriban nem volt egyszerű az egyik klubból a másikba igazolni.