A Barcelona története az elmúlt években a futball mellett a gazdasági csőd elkerüléséért folyó elkeseredett küzdelemről szól. A klub minden vagyoni értéket áruba bocsát, amit csak lehet: marketingjogok, médiafelületek, arculati értékek, még sőt a legendás Camp Nou stadion névhasználati joga is. A Spotify-szerződés jól mutatja: már a szentély is árucikk lett.
A Barcelona az előző idényben megnyerte a La Ligát, ám gazdaságilag a klub folyamatosan a csőd szélén egyensúlyoz. Innen nézve nem meglepő, hogy a vezetés minden pénzforrást elfogad – akkor is, ha az ügyletek kételyeket ébresztenek.
Afrika szívéből érkező pénz – de milyen áron?
Idén nyáron a Barcelona új, négy évre szóló szerződést írt alá a Kongói Demokratikus Köztársasággal, évi 11 millió euró értékben – miként a szerződésről és annak hátteréről részletesen beszámol az Origo. A „Kongó – Afrika szíve” felirat azonban csupán az edzőmezek hátán jelenik meg – vagyis szinte láthatatlan reklámért fizet az egyik legszegényebb ország.
Kongó egy főre jutó GDP-je mindössze 743 dollár, helyét a világ országai között az utolsó régióban találjuk. A múltját polgárháborúk, katonai junták és fegyveres milíciák árnyékolják be. Mégis innen érkezik a pénz, amelynek köszönhetően a Barcelona regisztrálni tudta új játékosait. Ez nem globális sportszeretet, hanem rideg pénzügyi tranzakció – a legszegényebbek kárára.
A régi Barcelona árnyéka
A kongói sportminiszter optimistán arról beszél, hogy a szerződés felhívja a világ figyelmét országára, és fiatal sportolók kaphatnak lehetőséget. Ám a valóság jóval kiábrándítóbb: az összeg otthon is sokkal jobb helyre kerülhetett volna, például a bajnokság fejlesztésére.
A Barcelonának pedig mindez újabb szégyenfolt. Az a klub, amely egykor II. János Pál pápa pártfogását élvezte, és amely megtiltotta játékosainak a luxusautókat és a tetoválást, ma már az afrikai nyomorból él. Erkölcsi tekintélyből pénzéhes vállalkozás lett, amely a túlélés érdekében bármire képes.
A Barcelona edzésén mindenki mezén ott virít az új szponzor:
