Puskásék és Szoboszlaiék
Bozsik Lajos nem csak nézi, érti is a futballt. Hiába, az Aranycsapat közelében nőtt fel. Már ő is másképp cseperedett fel, mint a tragikusan fiatalon, 52 esztendősen elhunyt bátyja, a 101-szeres magyar válogatott Bozsik József. Kíváncsiak voltunk, mi volt a legendák titka.
– Nagyon tudott futballozni. Ő és a kortársai, mint Puskás Öcsi, rongylabdával kezdték a játékot. Én már rendes focilabdával. Ők homokban fociztak, és aki kipróbálta, hogy az egy nehezített terep: húz vissza a talaj, nagyobb erőkifejtésre kényszerít, gyorsabb, robbanékonyabb lesz a játékos.
Jó labdarúgók a maiak is, de amikor kiegyenlít az ellenfél, netán vezet, nem tudnak újítani, a fogukat összeszorítva küzdeni. Én így látom. A franciák nagyon okosan reformálták meg az utánpótlás-képzést: látták, hogy nem megy foci, a sportminiszter még több pénzt fordított a futballra és a sport egészére. Nézze meg, kétszer voltak világbajnokok, mi meg sajnos kétszer döntősök! – fogalmazott a legifjabb Bozsik fivér, aki kérdésünkre napjaink legjobb magyar játékosát, Szoboszlai Dominikot is véleményezte.
Nagyon-nagyon jó futballista! Mégsem érzem benne azt a tüzet, ami Puskásékban megvolt. Rengeteget dolgozik a pályán, de nem azzal a hozzáállással, hogy elharapná az ellenfele torkát a labdáért
– zárta gondolatait a lapunknak nyilatkozó Bozsik Lajos.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!