Ezt hiányolja Szoboszlaiékból az őket Puskásékkal összehasonlító legenda testvére

Jeles alkalomból látogatott haza Magyarországra az Aranycsapat fedezetének, Bozsik Józsefnek az egyetlen élő testvére. Az évtizedek óta Franciaországban élő Bozsik Lajos is megtisztelte a jelenlétével a Puskás Nemzetközi Futball Alapítvány rendezvényét, amelyen unokaöccse, a legendás „Cucu” fia, Bozsik Péter átvette a Szepesi-díjat. A 83 esztendős korábbi labdarúgó és edző francia válogatott játékosokat is nevelt, fájlalva, hogy itthon inkább röplabdázót faragtak volna belőle. Bozsik Lajos lapunknak elárulta, mi volt bátyja titka, valamint összehasonlította Puskás Ferencéket Szoboszlai Dominikékkal is.

Bozsik Lajos büszke bátyjára és az unokaöccsére is Fotó: Facebook/Szöllősi György

A legkisebb Bozsik fiú életútja igazán kalandos volt, sikereit a hazájától távol érte el. Bozsik Lajos ugyanakkor nem feledte el, honnan indult, Bozsik József legifjabb testvére ezúttal unokaöccse miatt látogatott el Magyarországra. Bozsik József fia, a televíziós szakkommentátorként tevékenykedő Péter ugyanis átvehette a legendás rádióriporterről elnevezett Szepesi-díjat.  

Bozsik Lajost bátyjára, Józsefre emlékezteti a Szepesi-díjas Bozsik Péter. Forrás: Puskas.com

Lehet, vannak, akik azt mondják, hogy azért kapta, mert  „Cucu” fia, pedig megérdemelte. Nagyon örülök neki, hogy elnyerte az elismerést, mert sokat tett érte. Szépen beszél mindig. Úgy vélem, kifejezetten hasonlít az édesapjára, a mozgása is.

Százhalombattán szoktunk találkozni, ott van a feleségem itthoni háza. Egy jó halászlére meghívjuk őt és a nejét. Megbeszéljük, mi történt egy év alatt velünk. Tartjuk a kapcsolatot – avatta be lapunkat Bozsik Lajos a Puskás Múzeumban, ahol Bozsik Péter átvette a rangos sportújságírói elismerést. 

Bozsik Lajos munkássága

Az 1969-ben emigrált Bozsik Lajos az öt Bozsik fivér közül a legkisebb, ma már egyedül ő él közülük. Az olimpiai bajnok, Európa-kupa-győztes, világbajnoki ezüstérmes Aranycsapat legendás jobbfedezeténél 17 évvel később született, gyerekként bejáratos volt a nagy Honvéd öltözőjébe, pucolta Puskásék cipőjét. Részt vett a Népstadion társadalmi munkában történt építésében, az 1954-es magyar–angol (7-1) mérkőzésen labdaszedő volt. Persze, Bozsik Lajos is híres focista szeretett volna lenni.

– Győrben voltam ipari tanuló, ott futballoztam Fehérvári „Frédi” Alfréd és Orczy Pista bácsi kezei alatt. Jól ment a játék, Sebes Gusztáv visszahívott a Honvédhoz, de két hónap után azt mondta: olyan magas fiú vagy, miért nem mész el kosár- vagy röplabdázni? Sajnálom, hogy így alakult. 

Franciaországban, Toulouse-ban profi labdarúgó voltam három éven át, majd nyertem francia amatőr bajnokságot. Edzőként két játékosom is eljutott a válogatottságig: Pascal Despeyroux, valamint Daniel Bravo, aki kerettag volt az 1986-os világbajnokságon, amikor Magyarország ellen 3-0-ra nyertek Platiniék. 

Most már 83 éves vagyok, inkább nézem a futballt.

Bozsik József (jobbra) útban az olimpiai bajnoki cím felé. Fotó: Nemzeti Sport

Puskásék és Szoboszlaiék

Bozsik Lajos nem csak nézi, érti is a futballt. Hiába, az Aranycsapat közelében nőtt fel. Már ő is másképp cseperedett fel, mint a tragikusan fiatalon, 52 esztendősen elhunyt bátyja, a 101-szeres magyar válogatott Bozsik József. Kíváncsiak voltunk, mi volt a legendák titka.

– Nagyon tudott futballozni. Ő és a kortársai, mint Puskás Öcsi, rongylabdával kezdték a játékot. Én már rendes focilabdával. Ők homokban fociztak, és aki kipróbálta, hogy az egy nehezített terep: húz vissza a talaj, nagyobb erőkifejtésre kényszerít, gyorsabb, robbanékonyabb lesz a játékos.

Jó labdarúgók a maiak is, de amikor kiegyenlít az ellenfél, netán vezet, nem tudnak újítani, a fogukat összeszorítva küzdeni. Én így látom. A franciák nagyon okosan reformálták meg az utánpótlás-képzést: látták, hogy nem megy foci, a sportminiszter még több pénzt fordított a futballra és a sport egészére. Nézze meg, kétszer voltak világbajnokok, mi meg sajnos kétszer döntősök! – fogalmazott a legifjabb Bozsik fivér, aki kérdésünkre napjaink legjobb magyar játékosát, Szoboszlai Dominikot is véleményezte.

Nagyon-nagyon jó futballista! Mégsem érzem benne azt a tüzet, ami Puskásékban megvolt. Rengeteget dolgozik a pályán, de nem azzal a hozzáállással, hogy elharapná az ellenfele torkát a labdáért

– zárta gondolatait a lapunknak nyilatkozó Bozsik Lajos.