A Puskás Nemzetközi Futball Alapítvány tizenegyedik alkalommal adott át elismeréseket, először a nemzeti stadionon belül működő Puskás Múzeumban. Bozsik Péter lett az első nem klasszikus sportújságíró, aki kiérdemelte a Szepesi György nevét viselő rangos elismerést.
Bozsik Péter jegyzetei
Kereken nyolcvan év telt el a el a díj létrehozásához apropót szolgáltató, 1945. augusztus 20-án rendezett magyar–osztrák válogatott mérkőzés után, amely Puskás Ferenc labdarúgó- és Szepesi György riporteri pályafutásában is az első válogatott meccs volt, ahogyan „közös” lett akkor az első góljuk is.
Ráadásul az idei díjazott, Bozsik Péter édesapja, az Aranycsapat fiatalon elhunyt fedezete éppen száz esztendeje született.
Ilyen előzmények után szólították a színpadra a 63 esztendős szakkommentátort, korábbi szövetségi kapitányt és magyar bajnok edzőt, aki kiérdemelte a legendás rádióriporterről elnevezett, a magyar labdarúgás ügye iránt elkötelezett sportújságírónak járó elismerést. – Természetesen nem tudok máshogy megszólalni, csak nagy meghatottsággal és a köszönet hangján. Nagyon szépen köszönöm, hogy úgy ítélték meg a szerény pályafutásomat, hogy méltó vagyok egy ilyen kitüntetésre. Furcsa beteljesülése ez az életnek, mert amikor kamaszkoromban még édesapámmal vérre menő gombfoci-mérkőzéseket játszottunk, mindegyik után írtam egy tudósítást. Lejegyeztem az összeállításokat, hogy rúgtam a gólt, hogy pöcköltem, és általában nyertem. Legalább ott.
Ez egy érdekes beteljesülése a média, a sport és a futballszeretet találkozásának
– zárta rövidre beszédét az édesapjára is emlékező, Szepesi-díjas Bozsik Péter.
Magas rangú méltatás
A rendkívül népszerű, udvarias, felkészült és higgadt televíziós szakértő az első nem klasszikus sportújságíró, aki kiérdemelte a Szepesi György nevét viselő rangos elismerést. Mint beszámoltunk róla, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter méltatta Bozsik Pétert, aki szerinte azt a folytonosságot és azt a múlt iránti tiszteletet példázza, amely nélkül nincsen jövő sem a futballban, sem a nemzet számára.
Ha szabad ezt mondanom, jó döntés született, hiszen nemcsak egy kiemelkedő sportembert díjaztak, hanem azt az értékrendet és azt a hozzáállást is elismerte ezzel a döntéssel a kuratórium, amely bizony túlmutat a pályán játszódó eseményeken is.
