Vízilabda – a sportág, amely önmaga ellensége

Vasárnap véget ért a férfi-, hétfőn máris megkezdődött a női vízilabda Európa-bajnokság. A sportág szerelmesei el vannak kényeztetve, az M4 Sport közvetítésének köszönhetően négy héten át folyamatosan nézhetik a sportág legjobbjait. Nézhetik, ám ami a hölgyeket illeti, alig látják, ez a Magyarország–Spanyolország meccs egyik keserű tapasztalata. Messze még a torna vége, felelőtlenség lenne jóslatokba bocsátkozni, ám az európai szövetség, az European Aquatics máris elégtelenre vizsgázott.

Neszmély Boglárka, a magyar női vízilabda-válogatott kapusa szerencsére látta a vízbe beleolvadó labdát Fotó: MVLSZ/Derencsényi István

Portugália nem nevezhető a vízilabda hazájának, de hát valahol el kell kezdeni. A derék luzitánok a kézilabdával is bizonyították, hogy nem csak rúgni képesek a labdát, talán tényleg csak idő kérdése, hogy rákapnak a pólóra is. Az már fogósabb kérdés, ha már Portugália, miért éppen Madeirára esett a választás a női Eb színhelyéül. Talán azért, mert a szigeteken nem hogy még soha nem láttak vízilabdát, még nem is hallottak róla, a póló garantáltan az újdonság erejével hat a helyiekre.

A látszat csal, nem egy üres sátorban bonyolítják le a női vízilabda Európa-bajnokságot. Az európai szövetség, az European Aquatics újításai nem váltak be Fotó: MVLSZ/Derencsényi István

Az első tapasztalatok alapján lehetnek kétségeink a vállalkozás sikere felől. A szervezőknek sikerült úgy megkomponálni a kamerák elhelyezését, hogy a kép azt sugallja, a funchali uszodába egyetlen nézőt sem sikerült becsalogatni a Magyarország–Spanyolország mérkőzésre, a háttérben ugyanis drapériával eltakart csupasz falat láthattunk. Kompenzálásként beszűrődött némi zaj, Hajdú B. István, a találkozó kommentátora igyekezett is megnyugtatni a tévénézőket, azért vannak szurkolók, csak éppen a másik oldalon. Annak megtippelésére azonban nem vállalkozott, hányan szorongtak a lelátón...

Láthatatlan labda a női vízilabda Eb-n

Budapestet, Belgrádot és Splitet leszámítva mindig nehéz megtippelni a helyszíni érdeklődést. Ez csak az egyik az öngólok sorában. Fantasztikus újításként az európai szövetség, az European Aquatics a női Eb-re kékeszöld és fehér színkombinációban pompázó labdát rendszeresített. Nos, különösen, amikor centerbe játsszák be a labdát, ami azért vízilabdában nem ritka, a fodrozódó vízen megtörő fény éppen ezeket a színeket olvasztja magába, legfeljebb a mozdulatokból sejtjük, látni nem látjuk, hol a labda.

Az már tényleg csupán balszerencse, hogy labdakosárként olyan iparművészeti remeket használnak, ami talán a vitrinben jól mutat, de csak a női szeszélyen múlik, hajlandó-e megtartani a labdát, amely parányi hullám hatására is odébb ringatózik. Ez történt az első ráúszásnál, amit ezért meg kellett ismételni.

Ezt tessék majd megmagyarázni Los Angelesben az amerikai nézőknek, hogy mindez az ő érdekükben történik!

Az European Aquatics és a magyar válogatott felelőssége

Belgrádban újfent meggyőződhettünk arról, hogy a vízilabda igenis eladható látványsportág. Mintha az European Aquatics a női tornával éppen ennek ellenkezőjét akarná bizonyítani. 

A magyar csapat nem csak önmagáért, a sportág becsületéért is küzd az Európa-bajnokságon. Természetesen minden hátráltató tényező dacára teljes szívből szurkolunk a lányoknak. Ne kiabáljuk el, de a spanyolok elleni siker a nyitómeccsen máris elődöntőt ér. 

A férfi Eb értékelése, női előzetes a Szpíker korneren: