– A Stefániáról a Radovic Dusán közben – amelyet valószínűleg a zuglóiak többsége sem ismer – kell befordulni, a végében benyitni a kiskapun, s ha nem riadunk vissza az őserdei miliőtől, húsz lépés után megérkezünk a KSI kerékpárosbázisára. Amely egy kopottas faház, mint egy lelakott úttörőnyaraló valahol az isten háta mögött. Ez lenne a magyar kerékpársport bölcsője?
– Igen, az volt, és részben az a mai napig is. Az nem fenyeget minket, hogy elkényelmesednénk a luxustól, de nem a faház állapota az elsődleges gond. Ideális helyen fekszik, azaz hát feküdt. Itt van mellettünk a Millenáris, régen a Népstadionban volt egy príma 1100 méteres kör, a Városligetben pedig egy 1600 méteres kör, amelyen az építkezések miatt már szintén nem lehet tekerni. S húsz éve még könnyebb volt a Kerepesi út felé elhagyni a várost is, ma háromnegyed órán át csak közlekedünk, mire kiérünk Nagytarcsa határába, ahol végre edzeni is tudunk. Ennek persze az is az oka, hogy a mindennapos testnevelés jegyében a gyerekek csak négykor szabadulnak az iskolából, a csúcsforgalomban indulunk, régen viszont már fél háromkor nyeregbe pattantunk. De véletlenül sem panaszkodni akarok, én így is szeretem ezt az életet, itt maradtam.
– Bánja?
– Nem, egyáltalán nem. Persze ha nem kapnám az olimpiai életjáradékot, akkor valószínűleg már itt hagytam volna. Egy személyben vagyok szakosztályvezető, edző és szerelő. Nagyon megnőttek az adminisztrációs terhek. Délelőttönként a számítógép előtt ülök, majd javítom a bringákat, délután pedig edzést tartok. Hétvégenként pedig mindig verseny. Ma már ezt kevesen vállalják. Nem véletlen, hogy senki sem akar kitúrni a helyemről.
– Az 1984-es Barátság-versenyek kerékpáros-viadalán győzött a pályapontversenyben, amit a magyar állam szép gesztusként olimpiai aranyéremként ismer el. Ön hogy tekint magára? Olimpiai bajnokként vagy sem?
– Magyarország és nem a NOB adta ezt a címet. Azt szoktam mondani, címzetes olimpiai bajnok vagyok.
– Minek köszönhető, hogy éppen ön jutott a legmagasabbra a magyar kerékpárosok közül? Született tehetség?