Ezer gyerek, egy sportág, egy nemzet

Javában zajlik a magyar jégkorongbajnokság döntője – két erdélyi csapat, a Brassó és a Csíkszereda részvételével. Ennél ékesebb bizonyíték aligha szükségeltetik annak alátámasztására, hogy az erdélyi, jellemzően székelyföldi hoki szerves része a magyarnak. S egyben persze riválisa. A kettős hatás és érzelem tökéletesen kiegészíti, sőt táplálja egymást; ahogy a magyarországi jégkorong ma már elképzelhetetlen székely részvétel nélkül, legalább ugyanennyire igaz ez az ottani viszonyokra. Egy sportág, egy nemzet.

Két meccs után 1-1-re áll a székelyföldi Csíkszereda és a Brassó döntője

A magyar bázisú vagy központú jégkorongbajnokság, az Erste-liga… – mi magunk is gyakran használjuk ezt a nyakatekert azonosítást, mert erdélyi, székelyföldi csapatok is szerepelnek benne a magyarországiak mellett. Miközben osztrák és szlovák ligáról beszélünk, pedig különösen előbbi esetében végképp indokolt lenne az „osztrák bázisú” minősítés, hiszen a mezőnyben akad olasz, azaz dél-tiroli (Bolzano, azaz Bozen), szlovák (Bratislava, azaz Pozsony) és magyar (Fehérvár) együttes, a következő idényben pedig ismét lesz szlovén (Olimpija Ljubljana) és cseh (Znojmo) is.

Magyar bajnokság, maradjunk ebben. Idén először erdélyi döntővel. Mert bár korábban is megesett, hogy az Erste-liga elődje, a Mol-liga fináléját két csíkszeredai gárda, az SC és a tiszavirág-életű HC vívta, akkor még volt külön magyarországi rájátszás a magyar bajnoki címért. Néhány éve már nincs, idén az FTC legjobb magyarországi csapatként érdemelte ki a magyar bajnoki címet, de aligha boldog vele, mert a csapat úgy éli meg az évet, hogy elvesztette az elődöntőt a Csíkszeredával szemben.

Brassó nem csak földrajzilag lóg ki

Csíkszeredát, a Sportklubot nem kell bemutatni a jégkorong kedvelőinek, a Brassó hátterével azonban már bajban lehetünk. Amikor 2008-ban megalapították, a klub lényegében száz százalékig magyar identitású volt. Az egykori szász város csapatának a keretét durván egy harmadrészt ma is magyar, jellemzően szeredai – ahogy arrafelé mondják – hokisták alkotják a szintén egy-egy harmadnyi román és kanadai mellett. A felnőttegyüttesnek a Székelyföldön is hódító módi szerint kanadai az edzője (Dave McQueen), az utánpótlásért azonban Elekes Levente és Kovács László felel, s a korosztályos csapatok keretében is feltűnően sok a magyar. Továbbá, noha a város lakosságának már jóval kevesebb mint tíz százalékát adják csupán a magyarok, a jégkorongcsapat bérletes szurkolóinak kétharmada közülük kerül ki.

Brassói egyenlítés

A bajnoki döntő szerdai, 2. mérkőzésén: Brassó–Csíkszereda 3-2, ezzel összesítésben 1-1 az állás.

Brassóban valami mégis megváltozott, miként arról a tegnapi hírek is árulkodnak. A klubot a magyar szövetség fegyelmi bizottsága összesen 7500 eurós büntetéssel sújtotta a versenyszabályzat megsértéséért még a Debrecen elleni elődöntőben történtekért. A jogi szövegből kisilabizálható a lényeg: nem csupán a klub szurkolói (a hivatalos közösségi oldalon), hanem alkalmazottai is gyalázták a magyarokat. Ne szépítsük, Székelyföld-szerte éppen ezért árulóknak bélyegzik a Brassó magyar játékosait. A Csíkszereda elleni finálét véletlenül se tekintsük testvéri összeborulásnak.

Már hét jégcsarnok van a Székelyföldön

Az egészben az a szép, hogy a legkényesebb igényeket is kielégítő központ, amelynek a külföldi szakemberek is a csodájára járnak, nem vagyonokból épült fel, láthatóan a magyarországi támogatás minden fillérje hasznosult. A brassói példa dacára a tendencia egyre nagyobb székely túlsúlyt ígér a romániai jégkorongban. Székelyföld valaha, a még valóban kemény telek korszakában természetes bázisa volt a hokinak, ma már a modern követelményeknek megfelelően egyre fejlődik, terebélyesedik a jégkorong-infrastruktúra. Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson immár két jégcsarnok üzemel – ami Magyarországon is ritkaság –, de van pálya Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen is. A hálózat központja és ékköve pedig a Csíkkarcfalván egyre épülő és szépülő Székelyföldi Jégkorong-akadémia (SzJA), ahol a következő iskolaévtől megnyitja kapuit a kollégium, így elkezdődhet az elitképzés.

Nem balkáni módszerekkel

Tánczos Barna elkötelezett híve a székelyföldi jégkorongnak
Fotó: Székelyhon

– Az első versenytárgyaláson a jó balkáni módszer szerint a román vállalkozók először azt kérdezték, a vezetők hány százalékot akarnak. Erre én visszakérdeztem, a mostani ajánlatukban hány százalék van benne. Amikor kimondták a számot, azt feleltem, akkor most szépen menjenek haza, vonják ki a számításokból ezt a részt, aztán úgy jöjjenek vissza. A legőszintébben úgy tudjuk megköszönni a magyarországi támogatást, ha annak minden fillérjét becsületesen költjük el. Történelmi esélyt kaptunk, amit semmi esetre sem akarunk elszalasztani – mondta az érdeklődésünkre az akadémia elnöke, Tánczos Barna, aki egy időben a román szövetséget is vezette, politikusként pedig Románia környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti minisztere.

Összenő, ami összetartozik

Székelyföldön jelenleg ezer gyerek jégkorongozik szervezett keretek között – közülük immár háromszázan a magyar bajnoki rendszerben. – Összenő, ami összetartozik – jelentette ki Tánczos Barna, aki sohasem ijedős, amikor nemzeti ügyekben kérik a véleményét. Szerinte ezt már Romániában is belátják, egyedül – valljuk be, érthetően – azt viselik nehezen, ha a román válogatottban túlbuzog a székely identitás.

S ez csupán a dolog egyik fele. A magyar hoki is profitál az együttműködésből. A válogatott több játékosa – Sofron István, Bartalis István, Becze Tihamér, Sárpátki Tamás, Reisz Áron, Szabó Krisztán, Adorján Attila – székelyföldi születésű, Becze és Adorján inkább lemondta a román válogatottságot, és vállalta a kötelező négyéves moratóriumot, csak hogy a magyar válogatottban szerepelhessen.

Erdélyi szakemberek dolgoznak többfelé az országban, a Gyergyónak pedig itthonról került vezetőedzője Szilassy Zoltán személyében. A Gyergyó másért is szép példa. Miközben a Brassót alapvetően a város, a Csíkszeredát pedig a sportminisztérium támogatja, a Gyergyó mögött onnan származó, de már Magyarországon élő vállalkozó, Balázs Attila áll, aki nemrégiben azzal került a hírekbe, hogy Gyergyóremetén repülőteret épít. Azt kevesen tudják, a merész terv azért is fogant, mert így a csapata onnan felszállva könnyebben érheti el Magyarországot…

Csíkszentimre Rolbát kapott

Az alcsíki Csíkszentimre üde színfolt a Székelyföld jégkorongtérképén. Egy helyi lakos, Jakab Károly a fejébe vette, hogy meghonosítja a népszerű sportágat a kicsi faluban is. A klímaváltozás nem neki dolgozik, mert mind ritkábban lehet természetes jeget csinálni.

Az új rolba és az elődje
Fotó: Székelyhon/Veres Nándor

A helyiek ennek dacára minden évben a nád lekaszálásával kezdik az idényt. Aztán el lehet árasztani vízzel a területet, amelyet néhány éve már nem fából épített palánk határol, hanem a Kisstadion egykori, leselejtezett palánkja, amely a Magyar Jégkorong-szövetség korábbi főtitkára, jelenlegi alelnöke, a székelyföldi hoki pártfogója, Kovács Zoltán közbejárásának az eredményeként került oda. A falu csapata, a Sasok felszerelést is kaptak már, az eddigi talán legnagyobb ajándék március közepén érkezett meg. Egy rolba. Eddig ezt egy kéthektós hordó helyettesítette, amit szánkóval húztak körbe-körbe…

Jakab Károly továbbra is lankadatlanul dolgozik azért, hogy valóra váljon az álma: műjégpálya létesüljön Csíkszentimrén.