Franciaország csütörtökön állami gyászszertartáson búcsúztatja el a hétfőn 88 éves korában elhunyt Jean-Paul Belmondót, temetése péntek délelőtt lesz.
Párizsban az Invalidusok udvarában hivatalos állami gyászszertartáson búcsúztatjuk Jean-Paul Belmondót - jelentette be kedden a francia elnöki hivatal a családdal történt egyeztetést követően. A csütörtöki megemlékezésen Emmanuel Macron államfő búcsúztatja el a legendás színészt.
Belmondo ügyvédje azt közölte, hogy
a temetés pénteken lesz Párizsban, előtte délelőtt 11 órakor a Saint-Germain des Prés templomban tartják a gyászmisét.
Jean-Paul Belmondo, az egyik legnépszerűbb francia filmszínész volt, kereken száz filmben játszott és több mint 40 színházi szerepben volt látható. Egyik legismertebb szerepét a francia új hullám, a nouvelle vague alapfilmjének tartott Kifulladásig (1960) című filmben alakította, amely François Truffaut ötlete alapján készült Jean-Luc Godard rendezésében.
A francia mozi kultikus alakja olyan színésznőkkel játszott együtt a filmvásznon, mint Claudia Cardinale, Gina Lollobrigida, Brigitte Bardot és Jeanne Moreau, és olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint François Truffaut, Louis Malle vagy Claude Sautet. Utolsó alakítását a 2008-ban bemutatott Egy ember és kutyája című filmben láthatták a mozirajongók.
"Örökre a Káprázatos marad. Jean-Paul Belmondóval egy nemzeti kincs távozik, ragyogó vidámságában és kitörő nevetéseiben. A nagy színészeink közül ő volt az, aki messze elvitte a közönség pálmáját"
- írta közleményében hétfőn Emmanuel Macron államfő. Jean Castex miniszterelnök pedig úgy vélte, hogy "ő a francia mozi igazi legendája volt, a filmes kulturális örökség egyik nagy jelképe".
Művészetéért Belmondo 2019-ben Emmanuel Macrontól megkapta a Becsületrend legmagasabb fokozatát, 1989-ben a legjobb férfi színésznek járó César-díjat az Egy elkényeztetett gyermek utazása című filmben nyújtott alakításáért. 2011-ben a cannes-i filmfesztiválon életműdíjjal jutalmazták, 2016-ban a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Arany Oroszlán-életműdíját, 2018-ban a Lumiere Akadémia életműdíját vehette át.
(A borítóképen a Jean-Paul Belmondo francia színész halálhíréről tudósító, a művész házának kapujába letett újság és virágcsokor Párizsban 2021. szeptember 7-én. Forrás: MTI/EPA/Ian Langsdon)
Joss Beaumont elrepült
Az a baj, hogy nem emlékszem pontosan, ’82-ben vagy ’83-ban láttam-e először. De az biztos, hogy azóta minden évben egyszer megnézem. Szóval vagy 39-szer, vagy 38-szor láttam eddig – s remélem, még harmincszor látni fogom. Rituálisan nézem meg. Hiszen nem egy filmet nézek, hanem egy örökre elsüllyedt világot, amelyben például az afrikai haláltáborból megszökött és hazatérő Joss Beaumont, a francia titkosszolgálat legjobb, legügyesebb tisztje úgy sétál vagy egy percet Párizsban Ennio Morricone csodálatos zenéjére, hogy kizárólag fehér emberek vannak mindenütt, a pályaudvaron és az utcán. Micsoda szörnyűség… 39-szer vagy 38-szor láttam A Profit. Lehet, most, hogy Jean-Paul Belmondo nincs többé, kénytelen leszek emelni a tétet, és félévente megbámulni mindazt, ami nincsen többé, s ami a mindenség volt nekünk, boomereknek egykoron. Mi is volt az Semmi különös, csak a „kortynyi szabadság, percnyi szabadság, foglár háta mögötti szabadság” itt, a fal szomorú oldalán.
Bayer Zsolt nekrológja teljes egészében IDE kattintva olvasható.
