Múlt év decemberében volt a hatvannyolcadik születésnapja. Megérinti az évek pergése?
„Őszintén mondom: nem zavar. Kissráckoromban kíváncsiság volt bennem: mi lesz majd vajon kétezerben? Beláthatatlanul távolinak tűnt a dátum. Ma már kétezer-huszonkettőt írunk, adná magát a koromhoz passzoló kérdés: félek-e a haláltól? Nem félek, hiszen a mi Urunk már legyőzte. Nincs olyan, hogy halál – az csak egy átmenet –, eljön a feltámadás.”
A részvét persze önben is munkál, amit az ifjú Babicsek Bernát tragikus halála kapcsán tett segítő gesztusai is jeleztek. Személyében olyan kollégát veszített el, aki négy évig harmonikázott az R-GO mellett. Bizonyára erős hittel sem könnyű feldolgozni a történteket, ahogy az olyan emblematikus zenésztársak közelmúltbeli váratlan eltávozását sem, mint a járvány áldozatává lett Balázs Fecóét, Kóbor Jánosét.”
„1980 decemberében a Hungária együttes téli turnén volt, amikor valaki bejött a szállásunk éttermébe és elmondta: lelőtték John Lennont. Számomra a Beatles volt az álomzenekar. Mind a négy tagja emblematikus művész, de Paul McCartney és John Lennon szerintem egy egészen más, éteri dimenzióhoz tartoznak. Hallottam, amit abban az étteremben mondtak, de nem fogtam fel azonnal, a szívemig érően. Idő kellett hozzá. Ugyanígy van ez akkor is, amikor a honfitársaim közül halnak meg drámai körülmények között ikonikussá lett zenésztársak. Nemcsak Bernát, hanem a két idősebb zenésztársam esetében is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!