Józan életű ember elégedetten vette tudomásul azt a 2012 őszén született törvényt, amely szerint pénznyerő-automaták ezentúl kizárólag játékkaszinókban működtethetők. Az indoklás is jól hangzott: a hátrányos helyzetben élők ne dobálják játékgépekbe a pénzüket családjuk rovására. Lázár János még azt is hozzátette: „A Fidesz krédójával ellentétes a szerencsejáték”. Majd jött a „mellékhír”: a megmaradt játékkaszinók zömét a nemzet filmügyi biztosa, Andy Vajna vette meg (nyilván ahhoz is ért). Azt meg csak 2015 őszén tudtuk meg, hogy Vajna és a többi kaszinóüzemeltető – eltérve a gyakorlattól – saját maga ellenőrzi kaszinói ügymenetének tisztaságát. Értsd: az ő masináik nincsenek bekötve az adóhivatalhoz. Létezik ugyan kamerás megfigyelés e játéktermekben is, ám a videoszobákban Vajnáék emberei ülnek. Az egyik hírportál kommentelője találóan összegzett: „Amikor betiltották a kocsmai játékgépeket, a szenvedélyesebbek átvándoroltak a kaszinókba. A magyar kocsmárosok zsebéből átrakták az adózatlan nyereséget Andy Vajna zsebébe.” Lehet, hogy nem is a hátrányos helyzetűek gyámolításának szándéka vezette annak idején a törvényalkotókat? Egy világ omlana össze bennünk
Mindenesetre minap arról jött hír, az állam százmilliárdos kártérítést is fizethet azon vállalkozóknak, akiket e törvénnyel tönkretett. Az Európai Unió Bírósága ugyanis – jogerősen – nekik adott igazat a magyar állam ellen indított perben. A bíróság azt kifogásolta, hogy a jogalkotó nem írt elő átmeneti időszakot, s kompenzációs rendszert sem alakított ki a kárpótlásukra. (Más kérdés, ezek a vállalkozók sem nyeretlen kétévesek ) Ki beszél itt már a hátrányos helyzetűekről?
