Alex ötödikes, és nehezen olvas. A riportban látni, ahogy szótagolva, alig érthetően motyog. A fiút enyhén értelmi fogyatékosnak minősítették az iskolában. Ám anyja szerint fia nem fogyatékos, csak jobban kellett volna foglalkozniuk vele a tanítóknak. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány elnöke pedig azt mondja, „szegregációs szándékra” utal, hogy a megyében az enyhe fokú értelmi fogyatékosnak minősített diákok 98 százaléka cigány. A riport az után készült, hogy az alapítvány beperelte a Heves Megyei Pedagógiai Szakszolgálatot, a bíróság pedig helyt adott a keresetnek, sőt kimondta: mindehhez a fenntartó Klik és a szaktárca is asszisztált. (A pszichológus szerint az alkalmazott teszt „nem vette figyelembe a szociokulturális tényezőket”.) Ejha!
Azon tényleg lehet vitatkozni, értelmi fogyatékos-e az az ifjú, aki ötödikes korára nem tanul meg folyamatosan olvasni. Lehet, hogy csak – afféle „szociokulturális” sikkből – nem is akar megtanulni. De ha fogyatékos is, az sem biztos, hogy a cigányságából ered. A hátrányos helyzetéből? No de hány világhírű tudós, orvos, művész került ki tanyáról, kicsi falvakból, petróleumlámpa világa mellől! Esetleg abból a fajta „hátrányos helyzetből”, amely az alkoholista, dohányzó, drogozó szülőtől eredhet? Az tényleg okozhat fogyatékosságot. De akkor azt kéne megnézni, vajon az efféle életmódot folytató szülők hány százaléka cigány. Mi van, ha ott magas a szám? Az is „szándékos szegregáció”? Az aggodalmas alapítványi ember helyében én inkább azon merengnék, hogyan juthatott el ez az Alex az ötödikig, ha nem tud olvasni?
